Hány éves kortól probléma, ha egy gyerek nem tud táborban feloldódni?

Én 19 vagyok, legutóbb talán még általánosban voltam táborban, nyolcadikban. Akkor se tudtam feloldódni, csak amikor a legjobb barátnőmmel ketten a szobában maradtunk. Egyébként nem sikerült. Azelőtt 1-2 éve pedig az ofőm által javasolt táborba mentem, ahol teljesen idegenek vettek körül egy hétig. Katasztrófa volt. Utáltam. Van aki nem képes, de ettől nem vagyok nem normális.

Vannak visszahúzódó gyerekek, pláne akkor nem fogják jól érezni magukat, ha teljesen idegenekkel kerülnek össze. De ha ez “csak” annyi, hogy nem igazán érzi jól magát és nem beteges szorongás, az egyáltalán nem abnormális.

Semmikor, ha nem akarod ráerőltetni.

Ne kínozd a gyerekedet csakhogy lepasszold az önzőséged miatt. Ha nem érzi ott jól magát miért küldöd el? Anyámék is elküldtem 3-szor is és nagyon haragudtam rájuk mert SEHOL SEM TUDTAM FELOLDÓDNI

Azért nem kellenne rögtön azzal vádaskodni, hogy a gyereket akarja lepattintani a kérdező. Valszeg önnállóságra akarja nevelni.

A tábor egy lehetőség. Nem mindenkinek jön be ez a projekt - nem mindenki gondolkozik ilyen egysíkúan, hogy ez majd önállóságra nevel. Én pl. simán péntek suli után átvonatoztam 15 évesen keresztbe egyedül az országot. Üvegeket szedtem össze, ebből meg ételt vettem - megoldottam. Vasárnap este hazaértem, megcsináltam a leckét és hétfőn már jó diák voltam. Ellenben szívből utáltam mindenféle tábort, meg a vele járó közösségi programokat. Ettől még rendes ember lett belőlem és a beilleszkedéssel sincs bajom sem munkahelyen, sem barátokkal. Egyszerűen a kocsmázást, táborozást, tűzijáték nézegetést, meccsre járást vagy egyéb csoportos tevékenységeket nem szeretem, elkerülöm. Egy nyári tábort erőltettek rám 10 éves nyári szünetemben ahelyett, hogy hagytak volna szabadon pihenni, barkácsolgatni, strandra, könyvtárba, szabad egyetemi előadásokra járni, kortársaimmal csavarogni a játszótereken. Semmi értelme nem volt az egésznek. Jobb se lettem töle, meg több sem. Sose értettem, mire való ez a spádé.

20 vagyok, utáltam mindig is a táborokat. Egyszer- kétszer voltam és úgy éltem meg mindegyiket, mintha Auschwitzban lennék. Kínzás számomra. A többnapos osztálykirándulásokat is kihagytam, és mindig kivontam magamat bármilyen "ottalvós" program alól, habár az egy naposakkal soha semmilyen problémám nem volt... Egyszerűen utálom, én ilyen vagyok. Szerintem ez nem probléma, nem kell mindenkinek szeretni.