Enyhén problémás gyerek esetén melyik a jobb nevelési módszer?

Egyszerűen megkértem, hogy rakjon rendet. Addig nem tágítottam, amíg meg nem csinálta. Akkor viszont megdicsértem. Nem kell más jutalom, csak az, hogy a szülő megdicséri. Ez szárnyakat ad neki. Legközelebb már megteszi magától és hív oda, hogy nézzem meg - és dicsérjem meg.

Ehhez persze kell egy szeretetteljes kapcsolat köztünk.

#13, az elmélet ugye az, hogy ha jó a kapcsolat, akkor hallgat rád és nincs gond. Ha ordítasz, akkor nem lesz jó a kapcsolat, tehát nem fog rád hallgatni, megint ordítani fogsz, és előbb-utóbb az se fog működni. Tapasztalatom nincs, mert az én gyerekem még csak másfél éves.

Egyébként a "megfogom és elviszem fürödni" módszert a kapcsolatalapú nevelés sem tiltja. Legalábbis az én értelmezésemben nem. Azt viszont nem tanácsolja, hogy valamilyen szeparációs büntetést alkalmazz, például megüsd, vagy számára kedves tárgy elvételét helyezd kilátásba. (Kivéve ha az a konkrét tárgy okoz problémát. Telefont elvenni, mert rumli van a szobájában nem oké. Telefont elvenni, mert megkérted hogy rakjon rendet, de már fél órája azon lóg viszont oké.)

Engem is az érdekelt volna h kiabálás nélkül hogyan kell rávenni h összepakoljon a gyerek. (nem egyededül nyilvá) De az hogy odaül az anyja mellé aki szedi a játékokat, de a gyerek az istenért fel nem szed egyet sem.

Mert ugye az sem célravezető h akkor anya megcsinálja helyette.

Tehát ilyenkor mit tesztek?

Én a reggeli öltözésre vok kíváncsi 4 évesnél.

Őszinte leszek rohadtul nincs kedvem azért 5kor kelni h 7kor eltudjunk indulni.....

Így is már 6kor kelünk h elkészüljön, mert vannak napok mikor egyszerűen a semmin is hisztizik. Nem hajlandó együttműködni

Egyébként szerintem senki nem azt várja egy 3-5 évestől h egyedül pakoljon, de igen is csinálja ő is!

Lehet bohóckodni, meg játszani, ok. De mikor időre kell végezni valamivel, szerintem elvárható már egy ekkora gyerektől az együttműködés. Ugyan úgy mint az oviban.