Mit tegyek már?

SZia! Ohh, de nagyon átérzem a helyzetedet! CSak nekem a nagyobbik most volt 3 éves, a kicsi 16 hónapos lesz. Ugyanez a szitu! Csak az én helyzetem annyiból rosszabb, hogy a nagyfiamat nem vették fel oviba, így otthon van egész nap! Mire a férjem hazaér, az őrület határán állok. Én is egyszerűen hiába kérek bármit is, le se ...nak. De a férjemre se hallgatnak. Szerinte nagyon elszúrtuk a nevelésüket. Bár azt nem tudja hol, és hogy mit kellett volna máshogy csinálnunk.

SZóval tanácsot nem tudok adni, csak gondoltam írok, hogy tudd, nem vagy egyedül! :)

Szia

Tudom ez egy furcsa tanács lesz és nem is tudom meg tudod-e tenni.

1 Te pihend ki magad valahogy.

2 ne veszekedj kiabálj hanem bünti szék ha jok jutalom dicséret.

A nagyobbik gyereked részéről ez testvérféltékenység lehet. Nyilván kevesebb idő és figyelem jut rá, amióta megvan a kistesó, ráadásul most még oviba is kell járnia, míg te otthon vagy a kisebbikkel. Néha a kicsit kellene a dédire bízni, és a naggyal tölteni kettesben időt, úgy, mint régen.

Az oviban felgyülemlett feszültségeket is otthon vezeti le. Amit javaslok: ne kiabálj, ne üsd meg (max a legvégső esetben), de a bünti az bünti legyen. Előre tisztázd vele, milyen viselkedést vársz el, és ha nem úgy tesz, milyen büntetésre számíthat. Ha mégis megteszi, alkalmazd haladéktalanul a büntetést. A sarokba állítás úgy működhet, hogy odaviszed, a fal felé és neked háttal legyen, és ne hagyd ott. 3 perc bőven elég. Utána béküljetek ki, és felejtsd el a haragodat. Negatív parancsok helyett pozitív kéréseket fogalmazz meg ("ne nyisd ki az ajtót" helyett "csukd be az ajtót"). Ha pedig szépen viselkedik, vedd észre és dicsérd meg.