Akinek még nem (!) szobatiszta a 2,5 éves gyermeke, jelenleghol tart az ügyben? Próbàlkoztok, és ha igen, hogyan? (Részletek a leírásban)

A mi helyzetünk elég gyászos, legalábbis én annak érzem.

1 hónap múlva már 2,5 èves lesz a kisfiam. Egyenlőre abszolút nem szobatiszta. Illetve annyira hogy ha reggel felkel és ràültetem a bilire akkor pisil, meg ez a délutáni alvás előtt-után is elmondható. Viszont mivel nem jelez, én is hajlamos vagyok elfelejteni ha sok a tennivalo, ilyesmi. Szóval ez sem konstans. De sosem szól magától, nem rajong a biliért, ha én nem mondom, magától biztos nem ül rá.

Pedig sem éjjel sem nappal nem pisil amikor alszik, és ez így van már legalàbb 1 éve.

Ezen kivül ha kakil akkor mint akit üldöznek szaladgálni kezd, amig nem talál egy megfelelő helyet, közben többször is elmondja halkan vagy hallhatóan, hogy anya kakilok..és elvonul,sokszor még mondja is hogy elbújok, majd utàna, mikor túl van rajta letagadja. (Ez a letagadás sem új egyébként, már vagy fél éve megy..)

Utálja a kakis pelenkacserét, néha alig lehet rávenni, hogy megengedje. Rettenetes hisztit tud csapni miatta.

Próbàltam már 2-3x ilyen kakis szaladgalasnál ràültetni a bilire, de nem tud/nem akar belekakilni. Nagy könyörgések árán ráült, de ettől az egésztől annyira beszorul neki, hogy van hogy majd csak egy fél nap múlva tudja szegény kinyomni. Szóval a 3.ilyen eset után úgy döntöttem ezt biztos nem fogom eröltetni, mert nem szeretném ha emiatt nem tudna kakilni vagy fájna a hasa.

Szerencsések vagyunk, kertes hàzban élünk. Mióta jó idő van, ha otthon kint vagyunk, levesszük a pelust, nadrágot, ezzel is segiteni esetleg ezt a szobatisztaság dolgot. Előfordult, hogy pisilt, jól meglepődött, rászaládt kérésemre a fűre de ennyi. Ha viszont bent nem adom rá, simán lepisil mindent (1x fordult elő ilyen, azt is a kanapé bánta, úgyhogy bent inkább szigorúan ráadom)

Mindennap olvassuk a bilikönyvet, már kb tudja fejből, mondani is. De az igazság az, hogy szerintem inkább csak szórakoztatja a történet, mintsem foglalkoztatja.

Fogalmam sincs merre tovább, mit csináljak? Erőltessem vagy ne, mondogassam neki vagy ne?

Szerintem értelemben már simán ott van, hogy lehetne szobatiszta, mert érzi is, el is tudná mondani, de közben meg mintha kézzel lábban tiltakozna ellene. Nem akarja és nem is érdekli, nem is zavarja.

Ha van jó tanácsotok, bevált bármilyen praktikátok írjátok meg!