Van itt olyan anyuka aki az első gyerekét sokáig tudta szoptatni a második babát meg csak 3 hónapig?

Mármint arra, hogy nincs elég tápanyagbevitel?

Nem hiszem, hogy a "zabálás" abban segítene, hogy az anyatej tápanyagdúsabb legyen - inkább afelé mutat, hogy az anyuka jobban elhízzon.

Egyáltalán, mit értetek zabálás alatt? (A minőség szokott inkább fontosabb lenni.)

... és a konklúzió?

Bocsi, csak nem írtad le pontosan, mi a probléma és szerinted miért.

Szerintem a dolog sikere nagy mértékben múlik azon, hogy mennyire ügyes a gyerek.

1. gyerekemnél annyi tejem volt, hogy 3 hónapig minden szoptatás után fejnem kellett, különben iszonyúan bedurrant a mellem. A lányom már 1 hónaposan 200-250 ml-t szopott egy alkalommal.

A 2. gyerekemnél is szépen megvolt a tejbelövelés, de a fiam állandóan elaludt a cicin. Túl nagy volt neki a mellbimbóm (nem tudom miért volt úgy megduzzadva, az első szülésem után nem.) Nem tudta rendesen bekapni, fuldoklott tőle, 10-20 ml-t szopott, majd annyira elfáradt, hogy elaludt. 1 hónap után alig volt tejem. Én fejtem, meg szedtem mindenféle homeós bogyókat. Nagyon megkínlódtam, már mindenki mondta, hogy irassak tápszert. Mellett a gyerek alig aludt, szerintem éhezett, mert sovány is volt, de a védőnő állította, hogy azért szopik ilyen keveset, mert ez az igénye. 8 hónapos korig nem tudtunk egy valamire való napirendet kialakítani. Mi megúsztuk a tápszert, de most így utólag lehet, hogy jobban jártunk volna, ha feliratom, és alszik mindenki rendesen. Olyan idegbeteg voltam, főleg a nagyobbik gyereket sajnáltam, vele alig volt időm foglalkozni, ha mégis, akkor is csak ordítoztam vele.

Nem hiszem, hogy az étrenden múlik, ha eszel kiegyensúlyozottan, nem kell zabálni.