Hogy lehet azt feldolgozni, hogy màr nem lesz több gyereked?

Question

A kérdés azokhoz szól, akik még szeretnének kisbabàt, de valamilyen ok miatt (pl.:betegség, anyagi ok,stb) màr nem tud többet vàllalni.
Én még fiatal vagyok és egészséges, anyagilag is rendben vagyunk, de az egyik gyerekem sérült és emiatt nem vàllalunk több gyereket, pedig nagyon vàgyok rà. Nehéz ezt elfogadni. Ti hogy csinàltàtok?

Válaszadó #2 · Accepted Answer

Hát, néha eszembe jut, pláne, mert világéletemben kislányra vágytam és két kisfiam lett. De igazából nem is még egy gyerekre vágytam kifejezetten, hanem egy kislányra, ha tudnám, hogy fiú lesz ő is, nem vállalnám.

Nem azért, mert baj lenne, csak ugye fiaim már vannak, így ilyen irányú vágy nem él bennem.

Válaszadó #1 · Answer

Úgy, hogy a mai napig (56 vagyok) tüske maradt bennem. De most is azt gondolom, hogy a család miatt ezt kellett tenni. Volt már két gyerek, az egyik nagyon problémás és anyagilag is úgy voltunk, hogy kellett mindkettőnk fizetése, lakásunk is épp akkora volt, hogy elfértünk. De akkor is nagyon rossz érzés még most is visszagondolni erre az időszakra. Megviselt akkor. Igyekeztem nem mutatni,de belül fájt nagyon. Ettől függetlenül amúgy boldog vagyok, most már nagyon szupi életünk van.

Válaszadó #3 · Answer

Én mindig többet akartam. Eleinte ötöt, aztán hármat. Ahogy öregedtem, a háromból egy ikerpárt. És persze, egy férfitól, szerelemből. Na, ennek közelében se voltam. Már csak az volt a cél, hogy legyen egy, mindegy, milyen áron. Mivel a családban mindenkinek lánya volt, tudtam, hogy csak lány lehet. Szóval évekig ez volt a cél, legyen egy lányom, mindegy is hogy. Végül egyedül vállaltam. Fiú lett😁 Több gyerekem nem lesz. Most egyébként, ha adottak lennének a körülmények, akkor se szeretnék többet, de persze, nem azok. De nem mondom, hogy nincs egy kis hiányérzet, mert a, nincs gyerekem szerelemből, b, nincs gyerekem lány. Ráadásul császárral végződött, szóval tudom, hülyeség, de az van bennem, hogy úgy van gyerekem, hogy nem is szültem. Ezek a "hiányok" szerintem a klimax után fognak kicsúcsosodni, amikor visszavonhatatlanul lezárul. De most egyáltalán nem érzem, hogy fel kéne valamit dolgoznom, mert hallani se akarnék újabb gyerekről. Semmilyen körülmény nem adott hozzá, a fiam egyedül kitesz vagy 10 gyereket, plusz árulásnak érezném vele szemben. Nem tudom, mások hogy csinálják, de el nem tudom képzelni, hogy ide szülnék neki valakit, akit A háta közepére se kíván.🤣

Válaszadó #4 · Answer

Úgy, hogy elengedtem.
Van 3 gyermekem. 1 sürgősségi, 1 sürgős, 1 program császár.
A harmadik gyereknél nagyon szeretett volna soron kívül elköttetni a doki, de eszem ágában sem volt, nem engedtem.
Kb bő 1-2 évig bennem volt, hogy talán lesz 4. gyermek is.Mivel 3 lányunk lett, én vágytam egy kisfiúra.Most itt vagyok 40 évesen, 2 éve dolgozom, imádom, hogy egyre nagyobbak a gyerekek. Hogy egyre több időnk van férjemmel.
Ha most kellene újra kezdeni a pelenkázást, éjszakázást.. kiráz a hideg is. Isten ments. Nem azért mert megbántam volna bármelyiket is. Nem. Pusztán a hátam közepére nem kívánom a kisbabás korszakot sem a totyogóst.

Válaszadó #5 · Answer

Én nagyon nagyon nehezen fogadtam el. Egy gyerekem van, autista. A férjem nem vállal be több gyereket. Évek alatt fogadtam el valamennyire.

Válaszadó #6 · Answer

Nekem ez nem trauma, hanem öröm. 1 is sok, nemhogy még többet bevállaljak. Ha lehetne, akkor elköttetném magam, de ugye Magyarországon ezt se lehet csak úgy eldöntenie egy nőnek, amíg nincs egy kisebb focicsapatnyi gyereke...🙄

Válaszadó #7 · Answer

40 felett elköttetheted magad.

Válaszadó #8 · Answer

De az sem 100%-os védekezés!!

Válaszadó #9 · Answer

Világ életemben 2 gyereket akartam. Amikor férjemmel komolyra fordult a kapcsolatunk, vele is ezt fixáltuk. 2 gyerek. Harmadiktól sem zárkózunk el, de 2 a cél.Aztán terhes lettem, a terhesség alatt egy sokak által kiválónak tartott orvoshoz jártam. Minden rendben zajlott. Természetes szülésnek indultunk, aminek 2 nap vajudás lett a vége, majd császár. Császárnál az egyik pillanatban mindenki pánikba esett, engem elaltattak. Mikor felkeltem, egy fehér szobában voltam, gépekre kötve. Körülöttem senki.
Komplikációk léptek fel a szülésnél. Esélyem nemvolt természetesen szülni, mégis 2 napig hagytak szenvedni. Végül a császárnál derült ki egy probléma, elkezdett ömleni belőlem a vér. Kivették a méhemet, hogy az életemet mentsék.
Mint utólag kiderült, a kezelő orvos a terhesség alatt már látta, hogy nem oké valami. Ennek ellenére hagyta a természetes szülést és a problémáról sem szólt senkinek, pedig ha körültekintően csinálták volna akkor a császárt, megúsztam volna.Úgyhogy 1 gyerekem lett. Beletörődtem. Én úgy fogom fel, hogy legalább ő megadatott.

Hogy lehet azt feldolgozni, hogy màr nem lesz több gyereked?

Kapcsolódó kérdések: