Csaszar utan termeszetes szules? Merjek belevagni?

Szia!

Hát ha nem akarsz újra császárt, akkor nincs miről beszélni.

Nekem az első babám császárral született, nem volt választásom, farfekvéses volt. A második baba is császárral született, rákérdeztem a dokimnál a természetes szülésre, de nem ajánlotta, pedig 2,5 év van a 2 gyerek közt. A második babánál nagyra saccolták a súlyát és az aprócska termetem végett (157 cm, vékony testalkat) a császárt ajánlották. Nagyon féltem az alatatástól, mindenféle hülyeség az eszembe jutott, attól féltem nem ébredek fel. A második szülésnél sírva mentem a kórházba, nem bírtam volna otthon hagyni az elsőszülöttünket, pedig éjszaka mentünk be és ő már akkor aludt. De hála Istennek minden rendben zajlott, egy hetet voltunk kórházban, mondanom sem kell az 5. napon már azért pityeregtem, mert nagyon hiányzott az első gyerkőcünk. Nekem ez azért volt nagy dilemma, mert az első lányunk downos. A második babánál, mint ahogy már írtam, azért féltem a császártól, az altatástól, mert attól tartottam, nem ébredek fel. A természetes szüléstől meg azért tartottam, mert ugye nagy babának mérték (3600 g és 3300 gmal született) és attól féltem, nehogy elakadjon a szülőcsatornában vagy valami más rossz dolog történjen (nem szerettem volna mégegy fogyatékos babát). Szerintem mindkét szülési módnak van előnye és hátránya, jó és rossz oldala.

Kérdezzd meg az orvosodat, ő mit ajánl, mit lát jónak!

Úgy kell nekiindulni, h normál szülés, és ha bármi van ott a biztonsági háló, a császár.

De szerintem is az orvosod véleménye legyen a döntő ezügyben!

Én nagyon kiakadtam, mikor kiderült, hogy az első babám császáros lesz (nagy volt és harántfekvéses). Amint megszületett, már faggattam is a dokit, hogy ugye lehet majd természetes a második.

Hát, nem örült a dolognak, de felsorolta, hogy miknek kell teljesülni, hogy bele menjük:

- ne legyen nagy a baba

- a heg jó állapotban legyen

- ne legyen hosszú a vajúdás és a kitolás stb.

2 év eltelt, feldolgoztam lelkileg a császáros traumámat és úgy döntöttem inkább vállalom még egyszer ezt, mert legalább tudom mire számíthatok.

Így lett a második "szülésem" is tervezett császár. A babám szintén hatalmas lett, mint az első és azt mondta a doki, hogy mikor felvágott, olyan vékony volt a heg, hogy átlátszott rajta a baba. Szóval kizárt, hogy meg tudtam volna szülni, viszont lehet, hogy szét is repedt volna.

Szóval így utólag örülök, hogy így döntöttem, de kicsit zavar a dolog, hogy van 2 gyerekem és fogalmam sincs milyen vajúdni (gyereket szülni meg végképp nemtom milyen lehet).

a 2. vagyok

Nekem is ugyanazokat a dolgokat mondta a dokim, mint a 6. válaszolónak. Ne legyen nagy a baba ( ami nálam ugye nagy volt), jó állapotban legyen a heg (nekem ez rendben lett volna) és ne legyen hosszú a vajúdás, mert az megterheli a méhet, amin ugye van egy nagy heg (még szülés közben is elvékonyodhat és megrepedhet, hiába találják előzőleg rendben). Szóval kérd ki az orvosod (vagy akinél szülni fogsz) véleményét és utána mérlegelj, mi szól pro és kontra.

Személyesen nem ismerek senkit sem, akinek megrepedt volna a méhe, de pl. ha a 6. válaszoló nem a császárt választja, akkor nem biztos, hogy itt felel a kérdésedre - még belegondolni is rossz.

Kedves 6. válaszoló! Néha nekem is lelkifurdalásom van, amiért van 2 gyerekem és mégsem tudom azt, milyen megszülni egy kisbabát, de ahhoz, hogy 2 szép gyerkőcünk szülessen, nekünk ez jutott, és mindig azzal vigasztalom magam, hogy császár nélkül nem biztos, hogy itt lenne a 2 gyerekünk illetve én vagy éppen nem lennének egészségesek. Ahhoz, hogy ők velünk lehessennek, nekem nem jutott a szülés érzéséből, de legalább itt vannak, épen, egészségesen (leszámítva a down - szindrómát, ami ugye nem a szülés módjától függ) :)

2. válaszoló