Almomban szültem! Hihetetlenül valosagosnak tünt az erzes, ahogy kinyomtam, ahogy kibujt. Viszont nem hallottam az almomban felsirni, mozdulatlan volt. Most borzaszto a kedvem. Ugye ti is almodtatok mar szörnyüsegeket, es ugye nem következett be?

Mennyi időd van még szülésig? Nekem előtte pár nappal olyan borzasztó álmom volt, hogy meghalt a babám, akit császárral vettek ki belőlem. Persze nem így lett, gyönyörű természetes szülés után született meg a gyönyörű kislányom. Ne aggódj, természetesek ilyenkor ezek az álmok, és nem jelenti azt hogy megvalósul!

Boldog babavárást!

Ne aggodj, nem lesz semmi emiatt az alom miatt.

Amikor terhes voltam, rengeteget almodtam, mindenfelet. Soha eletemben nem almodtam meg annyit ossze, mint akkor.

Tenyleg ne felj, nem erdemes, ettol az alomtol se jobb, se rosszabb nem lesz.

Es ne gondolkodj tul sokat, mert nem egeszseges.

Mennyi idos terhes vagy?

Ha ez nyugtat én 15 éves koromtól folyamatosan azt álmodom,hogy szülök és a baba vagy halva születik,vagy nagyon pici,mellesleg a szüleim sem örülnek neki én meg csak sírok és sírok.Volt olyan,hogy a szülésig sem jutottam el,mert elvetéltem.Nekem szörnyű ezt megélni minimum hetente egyszer,főleg úgy,hogy rettentően anya típus vagyok...

A te álmaid csaka félelmeid vetítik ki,de ne gondolj rá,nem fog semmi szörnyűség történni,szép egészséget babád fogsz a világra hozni:)

Én a szülésem után sokszor álmodtam azt, hogy szülök. Volt, hogy arra ébredtem, hogy a lábaim fel vannak húzva. Szerencsére csak rémálmok voltak, semmi nem következett be. Olyat is álmodtam, hogy a folyosón kipottyant belőlem a baba. Szerencsére napközben a gyermek lefoglalt, nem volt alkalmam ilyennel foglalkozni. Ma meg már csak mosolygok rajta.

Az első gyermekem megszületés után volt sok szüléses álmom, valószínűleg azért, mert nem volt túlzottan jó élmény a szülés. A második gyermekemnél már csak néha álmodtam szülést.

Ha annyi gyerekem lenne, ahányszor álmomban szültem, akkor lenne 2 focicsapatnyi gyerkőcöm :-)

Nekem visszatérő álmom volt, hogy rám bíznak egy kisállatot, majd a terhesség előrehaladtával egy kisbabát és egy pillanatra magára hagyom egy szobában, valamit tennem kell és közben megfeledkezem a gyerekről. És amikor eszembe jut, már sok-sok óra telik el, akár napok is. És rémülten keresem a szobát, ahol letettem, de még azt sem találom. És tudom, hogy a baba szomjan hal, ha nem érek oda, hisz már nagyon rég fekszik ott egyedül...

Ezek az álmok normálisak ilyenkor - a természetes félelem az újtól, az újfajta felelősségtől, plusz a hormonok. Ne törődj ezekkel az álmokkal - a tudatalattid ilyenkor "engedi" ki a feszültséget, amit napközben az erős tudatos éned elnyom. Ha nem álmodnál ilyeneket, rosszabb lenne, mert megmaradnának a lelkedben. Így van ez jól. Kitalálta a természet.