Szülés után vagyok már több, mint 3héttel, valamiért mindenen sírok. Volt így valaki?

/ hetes kismama vagyok és egy két éves nagy lány anyukája.

Én is sírtam. Jaj annyira emlékszem az első közösen eltöltött éjszakánkra amikor a nagylányommal töltöttünk apával. Fél óránként váltottuk egymást. Reggel én annyira ki voltam, hogy észre sem vettem amikor a párom elmondta, hogy most elmegy üdítőért. Állítólag mondtam azt is, hogy jó. Na én felébredtem lányom sírt én meg nem láttam a férjemet. Akkor elékeztem szoptatni és sírva mondtam neki, hogy apádnak már most elege lett belőlünk és itt hagyott. Amikor férjem hazaért döbbenten nézte miért zokogok. Én meg elmondtam az okát, hogy azt hittem, hogy itt hagyott minket nevetve átölelt és mondta kis lükém soha soha.

Aztán amikor alányomat vártam akkor a reklámokon sírtam. Merci babás stb. Nem bírtam abba hagyni. Már most is éltem már ilyen nem tudom miért sírok csak sírtam. :) Párom hozzám bújt és megjegyezte, hogy látom dolgoznak megint benned a hormonok. :)

Az üdítős sztori annyira jó! Már én is elkezdtem rajta könnyezni. :) (23 hetes vagyok a harmadikkal)

Egyébként az első lánykánk születése után én is tök bőgős voltam. Pl volt film, amin végig bőgtem. (Fireproof = Tűzálló c. film volt) Olyankor a tejelválasztás is jobban beindult. Nyugodj meg! Ez még egy darabig valószínűleg így lesz.