Miért vágynak a nők gyerekre?

Azért akar egy nő babát mert jön ez az érzés hogy anya szeretne lenni.Már ha jön mert nem mindenki érzi ezt így.Sok nő abszolút nem egy anya típus.

Van pár velejáró amit ha tudsz az nem árt.Pár plusz kg nyilván feljön és mikor megszületik a pici nem tudsz annyit aludni mint előtte de kárpótol a mosolya,a cukisága.Nem örökké van ez így.Megnő és járja a saját útját.Lehet feléd se néz ez nyilván benne van a pakliban de normális ember nem is azért szül hogy legyen egy ápolója öregségére.

Azért olvasol ilyen történeteket zömében, mert az nem hírértékű, hogy egy eseménytelen, békés, nyugodt terhesség után volt egy eseménytelen, könnyű szülés, ami után meg egy nyugodt babázós időszak következett, ahol a házasság nem ment tropára és anyuka is megtalálta önmagát. Pedig ilyen is van bőven. Nálunk pl ez a helyzet.

Az tény, hogy nem minden cukormázas pónilovas kirándulás a naplementében, amikor a gyerekről van szó, és ez sokakat meglep, amikor ott a hús-vér baba a kezükben, akiről gondoskodni kell, ezért én jó dolognak tartom, hogy szociális médiában, cikkekben egyre népszerűbb beszélni a nehézségekről is. Ezzel segíthetünk felkészülni azoknak, akik még előtte állnak a dolognak, és esetleg megnyugtatni másokat, akik ugyanebben vannak, hogy nincsenek egyedül, és tippeket adni, hogyan lehet átvészelni.

Ugyanakkor nem csak rossz oldala van az egésznek. Az élet gyerekkel óhatatlanul más, mint gyerek nélkül, ugyanakkor ha nem azon görcsölsz, hogy jajj, mit veszítettél, hanem alkalmazkodsz és örülsz neki, miket nyertél, akkor igenis többségében vannak a szép és jó oldalai. És nyilván sok minden múlik a környezeteden, a férjed segítségén, rokonságon, satöbbi, de nekem így két gyerekkel (egy kicsi és egy még kisebb) az a tapasztalatom, hogy közel sem olyan nehéz vagy borzasztó, mint ahogyan azt elképzeltem mielőtt lettek volna.

Viszont az aranyszabály, hogy gyereket nem azért vállalunk, hogy majd hálás legyen vagy valami. A gyerek soha az életben nem lesz hálás neked, amiért ezt a rengeteg áldozatot hoztad érte, nagyon max felnőtt korában, amikor már felfogja a dolgokat. Ha azt várod, hogy egy kis engedelmes, hálás lény legyen, aki sosem mond neked ellent és örül bárminek, amit művelsz vele, akkor ne gyereket vállalj, hanem kutyát, mert a gyerek az nem ilyen lesz. De ha rendben vannak az elvárásaid, ha helyén kezeled a dolgokat, utánanézel a pszichológiának anyai-apai-gyerek oldalról is, akkor szerintem elég jól lehet navigálni a szülőség berkeiben. Vannak benne kihívások, de annyira jó érzés, amikor ezeket megugrod és látod az eredményét. Én nagyon szeretek anya lenni, pedig nem mondhatnám, hogy ez az egyetlen érdemem az életemben. Imádom a gyerekeimet, és akármilyen nehézség, negatívum ellenére is úgy gondolom, hogy a legjobb döntés voltak valaha.

Először is még a korábbi századokban sem halt bele (majdnem) minden második nő. Másodsorban pedig tény az is, hogy a negatív hangvételű történeteket hajlamosak vagyunk megjegyezni, illetve ezeknek hangot adni, míg a pozitív történetek már nem maradnak meg bennünk.

Igen, a gyerekvállalás áldozatokkal jár. Igen, megváltozhat a testünk, stb.

De! A legtöbb anya azért nem éli meg ilyen brutál mód, pláne nem minden napját. Az, hogy kiborul a bili egy hónapban egyszer, fél évben egyszer, stb, nem feltételezi azt, hogy minden egyes nap szar anyának lenni.

Jól mondják előttem. A rosszat olvasni leginkább, azt írja ki az ember magából. Az átlagos terhesség ehhez képest békés, az átlagos szülés után meg azt mondja az anyuka már három hét múlva hogy akármikor újra.

Plusz, ha horror szülés sztorikat hallasz, nézd meg azt is, hogy ki mondja. Neki én a legdurvábbat egy kolléganőm mondta, akiről tudni kellett azt is, hogy kapszulát nem tudott lenyelni, mert fél, hogy fájni fog….na az ilYne nyilván horrorként élte meg a szülést. Nem az amúgy, nyugi. Fáj, de nekem már volt olyna ejszakam a fogzás alatt, amit simán lecseréltem volna a szülésemre és ezt most teljesen konolyan mondom.

4, minden mondatoddal egyet értek, kivéve egy valamit, illetve azt kiegészíteném:

Írod hogy mennyire jó, hogy a médiában és a közbeszédben is megjelenik egyre jobban az, hogy van az anyaságnak nehéz oldala is.

Ez igaz.

Viszont én ezzel kapcsolatban azt látom, hogy kezdenek átesni a ló másik oldalára, és az egészet meglovagolják a gyerekmentesek, és már-már nekem, nekünk kell magyarázkodni, hogy amúgy valójában anyának lenni csodálatos.