Pánikbetegként és depressziosként ajánlatos terheségetvűlalni?

Ha pánikbeteg vagy depressziós, akkor "van baja" orvosilag is, ugyanis mindkét betegség biológiai okokra vezethető vissza: egy agyi anyagcserefolyamat zavarainak következtében.

Ebből az következik, hogy mindkét betegség gyógyítható. Vannak olyan célgyógyszerek is, amelyeknél nem bizonyított, hogy ártalmas a magzat számára.

Gyermeket vállalni rizikó ezekkel a tünetekkel, ugyanakkor az is igaz, hogy a terhesség során változó hormonháztartás javíthatja, vagy éppen súlyosbíthatja is alapkórképet.

Ahogy írtam az, hogy a terhességben bekövetkező, törvényszerű hormonális változások esetleg súlyosbítják a kórképet.

Gondolj pl a terhesség utáni depresszióra, amely egy átmeneti állapot, de sokakat érint.

HOZZÁÉRTŐ orvos konkrétan beazonosítja a depresszió típusát, így abban is tud segíteni, hogy erre milyen hatással lehet a terhesség.

Azt javaslom, hogy egy 6-8 hónapos gyógyszeres kúra és terápia után- immár gyógyultan, azaz tünetmentesen- érdemes belevágni a babaprojektbe.

Személyes megjegyzés: én is ezt tettem, és nem bántam meg.:)

Tudok olyanról, akit még kezeltek is bentfekvéssel kórházban, nagyon komoly depressziós lett, teljesen kifordult önmagából, elvált X nap után... azóta eltelt néhány év és most babát vár...

Pánikbetegről is tudok, aki nehezen járt dolgozni az ezzel járó kellemetlenségek miatt, az ő példája attól jó, mert állítólag a szülés után nem voltak pánikrohamai. Azóta nem hallottam róla.

A babáik nagyon nagy hajlammal születtek ebben biztos vagyok. Idő kérdése, hogy mi váltja ki náluk ugyanezt!