Első terhességnél olyan bunkó volt a doki, mikor megállapította a terhességet, hogy sírva jöttem haza. Legközelebb hogy reagáljam le?

Aki nekem megállapította a terhességemet, szintén nagyon bunkó volt. El is határoztam, hogy nála aztán biztosan nem fogok szülni. Aztán választottam másik dokit, jártam is végig hozzá, míg végül épp a terhességem utolsó heteiben váratlanul, családi okok miatt szabadságra ment. A betegeit pedig rábízta az általam nem kedvelt dokira. És egyszer sem volt bunkó. Kedves volt, alapos, törődött velünk. A dokim visszatért szülés előtt, így tudtam, hogy szülni azért nála fogok. Amikor bementem a kórházba, mert elfolyt a magzatvíz, természetesen először az ügyeletes vizsgált meg, mielőtt behívták a dokimat. Na ki volt az ügyeletes épp akkor? Igen, az általam nem kedvelt doki. És most is nagyon rendes volt.

Száz szónak is egy a vége: arra a megállapításra jutottam, hogy amikor a terhességemet megállapította, valamiért roszz napja, vagy épp csak rossz pillanata volt. Azóta nincs bajom vele.

Én is azt javaslom, amit a többiek: menj másik dokihoz! Így nem stresszelsz a vizsgálatoktól. Aztán később még lehet, hogy Nálad is kiderül, hogy nem is olyan szörnyű az a doki.

Természetes, hogy dokit váltasz! Ez a minimum!

Gratulálok a babához! Sok sikert! Boldog Babavárást!