Hormonok? Mi történik velem?

Szia!

Nem kattantál be, vagy ha igen, akkor rám is ez mondható. Egészen idén májusig úgy voltam vele, hogy én még bőven ráérek anyának lenni, és nem is akartam szülni még egy jó pár évig. Májusban viszont, mint amikor egy gépen megnyomsz egy gombot, úgy akartam a babát. Azonnal és rögtön.

Májusban lett határozatlan idejű a szerződésem, a határozottból, addig eleve nem lehetett baba. Viszont májusban én is így voltam, hogy nekem baba kell.

A párommal megbeszéltük, hogy várunk egy évet, ne az legyen, hogy erre játszottam, hogy meghosszabbítják, és rögtön teherbe is esem.

Szóval megbeszéltük, hogy 2013. májusától próbálkozunk. Aztán addig-addig beszélgettünk, hogy mondtam a Páromnak, hogy legyen február, kiszámoltam, hogy úgy lenne még gyógyszerem, stb. Aztán már a február is olyan messzinek tűnik, és most novemberben már úgy szeretkezünk, hogy nem védekezünk, de nem bennem élvez el. Ez már nekem egy nagyon nagy dolog, hogy hátha nem kell februárig várni.

Viszont nagyon bántott, hogy a párom nem beszél a kicsiről, nem olvasgat dolgokat, ha beszélek, meghallgat, de ennyi. Aztán novemberben ő is "bekattant", puszilgatja a hasam, hogy majd itt lesz a kis Bálintka :-), olvas az interneten, kedveskedik, rengeteget segít, stb.

Szóval, úgy gondolom, hogy teljesen normális az, amit érzel, nem csak veled történt meg.

Én kívánom, hogy átéld az anyai örömöket, remélem, hogy hamarosan én is átélhetem.

Van Párod, Ő szeretne babát?

Remélem, hogy kicsit tudtam segíteni!

Sok boldogságot kívánok!