Az anyaság gondolatától mindig rosszul voltam. Most, hogy volt rá egy kis esély, hogy mégis az vagyok elkezdtem pozitívan látni. Más is volt már így vele?

Nem terveztem én sem gyereket, éppen karrierépítés kellős közepén álltam, álmaim munkáját végeztem. Aztán pozitív lett a teszt, zokogzam de magam sem értettem miért. Párom nagyon boldog volt, akkor még bennem igazán semmilyen érzés nem volt. Teltek a hetek, elkezdtem rutinszerűen járni a vizsgálatokra, aztán ahogy növekedett a hasam egyszerre minden megváltozott. Beszélgettem a babához és vártam őt. Ma már 4 és fél éves és 11 hetes terhes vagyok :) A kislányom születése után pár évvel visszakerültem imádott munkahelyemre, úgyhogy nem gátolt meg a munkavállalásban sem, hogy szültem.

Én is a sírós tesztelősök táborát gyarapítom. Akkor örültem neki először, mikor megláttam a 8 hetes UH-n. Azóta is imádom, a következő pedig tervben :)

Tok jó ezeket olvasni! Remelem velem is így lesz, mert nem vagyok egy kimondott anya típus.

Szia! Fodraszkent dolgoztam, utazni es elni akartam. Megismerkedtem parommal, nem zsakbamacskaztam en megmondtam 19 evesen, hogy itt ne tervezgessen csaladot nem akarom. 9 honapja voltunk egyutt 20 eves voltam mikor kozoltek a dokik, hogy gyerekem termeszetes uton sose lesz. Ez egy veletlen nogyogyaszati vizsgalatnal derult ki... Itthon feladtunk mindent koltoztunk volna nemetbe ( parom nemet szarmazasu) es jott ez a hir... Letaglozott, hogy ez nem az en dontesem, hanem a termeszete... Ra nehany hetre total kikeszultem, hogy nem lehet gyerekem... Parom meggyozott, menjunk dokihoz, kezeltessem magam es probalkozzunk. Igy is lett, vegre pozitiv tedzt volt a kezemben, aztan jottek a ketsegek. Mar a tesztnek sem orultem, de nem vetetem el, mindenkepp megszulom, gondoskodok rola es felnevelem... Terhesseg alatt orultem a rugdosasnak 24 hetesen bevereztem, majd megorultem, hogy elveszitem a Fiamat! Terhesseg vege fele jott egy olyan, hogy "kirakom" a parom es a gyerekrol lemondok... En a varandossag alatt total kesz voltam... Az eletunket alapoztuk volna meg, hogy minden meglegyen erre szulok egy gyerekrt neveloapam hazaba... Semmim nincs, hogy gondoskodjak rola, ha a csaladom es parom nelkul en is ehen halok abban a pillanatban. Nagy nehezen megszuletett a Fiam ott ejfelkor abban a percben csak ezek a gondolatok zakatoltak a fejemben es nem tudtam orulni, hogy ott van sajnos. Masnap reggel mutet utan (csaszarosak voltunk, majdnem mind a ketten belehaltunk a szulesbe) az orzobol kivittek a szobaba, en meg gondoltam egyet mondom elsetalok a Fiamert, tudjam kit szultem mert osszesen 2 masodpercre mutattak meg... Felalltam, omlott a ver es a kovetkezo kep az, hogy rohan be egy noverke ( szerencsetlenkedesemben szerencsere levertem a csengot es jelzett. A noverke hozott dokit kaptam valamit ami kiutott es mire felkeltem ott volt a Fiam. Inkabb behoztak csak ne akarjak felallni. Nekem ott volt az a mindent elsopro erzes, ahogy lattam es csak sirni tudtam. Volt egy mosolya szoptatas kozben es csak zokogni tudtam, hogy ilyen csoda nincs meg egy a vilagon es olnek erte. ;) nincs tole fontosabb ember az eletemben de ez meg kozel se irja le azt az erzest amit erzek a Fiam irant :) most 2 eve kuzdottunk tesoert most elindult o is hozzank :) nem vagyok biztos semmiben de boldog vagyok es ez a gyerek aki mar bennem novekszik kozel sincs a Fiam szintjen, de tudom, hogyha o is velunk lesz teljesen mas lesz :) k.urva nehez, de iszonyat jo erzes :) egy spontan puszi a gyerektol mert kap egy bogre kakaot, szoritja a kezem, hogy ne feljek es ugy aludjak el. 3 eve ejjeli eteteseknel egy elegedett kis mosoly az arcan mindent vitt.

Velem hasonló volt a szitu...Védekezés mellett terhesség mikor megtudtam egyből abortusz gondolata volt benne...aztán kiderült h ikrek...nah erre már nem tudtam mit felelni...két gyerek élete a kezemben...ez volt tavaly júniusban...most két gyönyörű kislányom van és a világ minden kincsiért nem válnék meg tőle. Helyesen döntöttem

Terhesség alatt csináltam robotszerüen a dolgomat de sírhatnékom volt mikor elmentem betegállományba a munkahelyemről. Szeretek tanítani és nem éreztem magam anyatípusnak...haverok buli meg stb. 28 éves vagyok. Párszor voltam 4D-s ultrahangon akkor kezdtek bennem kialakulni az érzések de a legjobban akkor mikor először megláttam őket...Csodálatos érzések voltak bennem, hogy ők a világ leggyönyörűbb lánykái...Bár az éjszakai kelésektől irtózok de attól még csodálatosak:-)