Hány éves korotokban éreztétek először igazán, hogy gyermeket akartok, és mi váltotta ki? milyen érzés volt bővebben?

26 éves koromban, amikor a férjem elvett feleségül (nálam ez feltétele volt)..22 évesen is sokat gondoltam rá, de igazából nem votl a környezetemben kisbaba nem tudtam, mi fán terem a dolog...aztán 24-25 voltam mikor a sógornőmék lánya megszületett, akkor már kezdett tetszeni a gondolat..mire összeházasodtunk párszor már vigyáztunk rá és akkor már éreztem hogy én is el tudnék látni egy babát, de megbeszéltük a férjemmel hogy kivárjuk míg kertes házba tudunk költözni, és amíg nekem lesz egy olyan munkahelyem ahonnan elmegyek szülni. Szerencsére nem is kellett olyan sokat várni...28 évesen szültem meg a lányom. Most várjuk a testvérét

30N

17 évesen

komoly kapcsolat váltotta ki az érzést

szerelem, meg a szerelmünk megpecsételése alapon stb

szóval szimplán szívből jövő érzés.

Mióta csak eszemet tudom, mindig is akartam gyereket, majd ha már "18 éves felnőtt" leszek. Na ahogy egyre idősebb lettem, rájöttem, hogy akkor még bőven nem vagyok felnőtt, ráér még pár évet. 18 évesen lett vőlegényem, úgy voltam vele, hogy 3 év múlva lenne ideális, amikor befejezem az egyetemet. Aztán a sors közbeszólt: egyetlen nem védekezős alkalom után tényleg terhes lettem. 19 évesen szültem. Végül is a "gyerekkori elképzelés" bejött, de nem tervezve.

Többi kérdésre a válasz. Talán a húgom születése válthatta ki, 2 éves voltam. Ugye vártam, hogy felnbőtt legyek és nekem is legyen sajátom (mert azt hittem, hogy ez ilyen egyszerű). Meg sok gyerek volt a családban, természetes volt, hogy majd egyszer nekem is lesz.

26 évesen az eljegyzésünk után. Szerintem ez váltotta ki, valahogy adott egy pluszt a kapcsolatunknak, még belsőségesebb lett annál is, mint volt, nem gondoltam volna, hogy ilyen hatása lesz:) Addig is tudtam, hogy szeretnék gyereket, de csak 30 körülre terveztem, és inkább 1-2-őt, férjem is így volt vele, és nála is az eljegyzés után kattant be valami, pedig ő is később akart, és ő is kevesebbet. Azóta hármat szeretnénk mindketten, az első nemsokára érkezik:)

Olyan érzés volt, hogy kb. alig tudtam másra koncentrálni. Nézegettem a kisbabákat a babakocsiban, bújtam a fórumokat, kiválasztottam a babakelengye egy részét és lementettem a linkeket. Várnunk kellett a munkám miatt, ami nagyon nehéz volt nekem, minden hónapban azon gondolkoztam, hogy vajon besikerülhetett-e valami véletlen folytán:) Olyan erős vágy volt bennem, hogy alig tudtam magam mással lekötni, pedig előtte mindig furán néztem azokra, akik így rákattantak a gyerek-témára, nem gondoltam, hogy ilyen TÉNYLEG van, azt meg főleg nem, hogy nálam is lesz ilyen, mégha van is, akinél előfordul, mivel szeretem a munkám, a hobbijaink, jó a férjemmel kettesben is, de valahogy el kezdett nagyon hiányozni egy gyerek.