Abortusz. Hogyan lehet ezt a "legkönnyebben" feldolgozni? Nagyon félek!

Előre szólok, nem akarlak semmire rábeszélni!

De nekem az írásodból az jön le, mintha csak meg akarnád magyarázni magadnak, hogy igazából az abortusz a jó döntés, annak ellenére, hogy a szíved nem ezt mondja. Mintha a párod miatt akarnád magad meggyőzni arról, hogy nem kell a gyerek.

A kapcsolatodnak valószínűleg egyébként sincsen jövője (az írásod alapján). Ha abortuszra mész, jó eséllyel akkor is különváltok majd.

A kérdés az, hogy nélküle meg tudod, meg akarod-e oldani a helyzetet. Családod mit szólt?

Egyébként teljesen egyéni, hogy ki hogy dolgozza fel. Szerintem a legtöbb nőnek sosem sikerül túllépnie teljesen. Van, aki le tudja rendezni a saját lelkiismeretével, van, akinek segítség kell (pl. pszichológus).

Három éve volt egy terhességmegszakításom. Már volt kettő, nem akartunk többet. Mióta az eszemet tudom, mindig is abortusz ellenes voltam, de akkor fordult a kocka...Nagyon nehéz volt meghozni a döntést, de nem bírtuk volna anyagilag. Ami a műtét után következet: hosszú hetekig rémálmaim voltak, folyton sírhatnékom volt. Aztán voltak kicsit könnyebb időszakok is, de többnyire depressziós voltam. (post-abortusz szindróma.).....még most is tart...

Persze nem szentírás, h ez mindenkinél így van, de szerintem sok nőt megvisel. Nem akarlak elijeszteni, sem lebeszélni, sem rábeszélni semmire. Csak annyit kérek, hogy alaposan gondold végig,mielőtt cselekszel! Hidd el, tudom, miről beszélek! Én visszacsinálnám, ha tehetném, de sajnos nem tehetem. Borzasztó ezt az érzést cipelni egy életen keresztül.

Megvan már az időpontod a műtétre?

Szia,

En megtettem. Es ez mind agyban dol el..imadtam volna, szerettem is volna (ahogy szerintem te is) de a babanak nem lett volna a legjobb, anyagilag, apa miatt es meg sorolhatnam. Attol fugg hogy gondolkodsz, ha azt veszed sorra magadban hogy meg nagyon kis pici, nem fog erezni semmit, nem lenne igazan jo helye sajnos, akkor tullendulsz rajta. En arra gondolok hogy tudom hogy megtalalom a parom akivel a korulmenyek is megfeleloek lesznek es igazi otthon es csalad varja a jovobeni babakat!gondolkodj igy es menni fog. Felelotlenul nem kell szulni, es nem a te hibad hiszen meg vedekeztetek is!

Írtad a szüleidet.És ők tudnak a babáról? Nem segítenének?Hisz az ő unokájuk.Tudom vannak olyan nagyszülő jelöltek, akik nem akarnak unokát, sajnos...csak azért kérdeztem, mert ha senki nem támogatna, akkor megértem a döntésed, ami nem lenne jó, de rossz helyzetbe ez lenne a legjobb. Mondhatnám az örökbeadást, de az sem könnyebb, sőőőt....

Nem tudom milyen lehet.Nem vagyunk mi sem gazdagok, de párom támogat, szüleim támogatnak 27 évesek vagyunk, már van egy gyönyörű lányunk, és még mindenképp akarunk egy másikat..Megélünk, mindenünk megvan ami kell.És ez pont jó így.Azért gondold meg, és ragadj meg minden lehetőséget, hisz egy baba mindent megér.Nem tudom mit tennék, de mindennek utána néznék.

Magadban kellene rendet tenned. Nekem túl zűrzavaros, hogy anyagiakra hivatkozol (egy percig nem gondolkodnál, ha lenne pénz), meg arra, hogy félsz a megcsalástól, miközben írod, hogy nem szereted a gyerekeket. Azt mondod, racionális döntést hoztál, miközben lelkileg nem fogod bírni a következményeket. Te mit szeretnél?

Engem tapasztalat hiányában az a hozzászólás fogott meg, aki azt írta, hogy egy ekkora terhet szinte lehetetlen egy egész életen át cipelni. Én is pontosan így képzelem. Az abortuszt túl azon, hogy kiolt egy emberi életet, a létező legnagyobb önbüntetésnek tartom. Olyannak, ami megváltoztathatatlan. Biztos, hogy képes vagy hordozni? Sokan vannak, akiknek nincsen közvetlen érzelmi kapcsolatuk gyermekekkel, vagy pedig rossz tapasztalatuk van, de hidd el, a saját gyermek teljesen más érzelmeket hív elő egy édesanyából. Minden édesanyából.