Beszélgetés,barátkozás 45 év felett?
11/24 A kérdező kommentje:
4-es,nekem is a lányaim zökkentenek ki,amikor kezdek magam alá kerülni:))
Biztosan a korral is jár,de már nem vagyok görcsös,mint korábban,nem foglalkozom azzal,hogy ki mit gondol....olyan szabad érzés így élni;)
12/24 anonim válasza:
Én csak 39 leszek, de sokszor érzem magam magányosnak, sikertelennek, elment a fiatalságom, de még nem is éltem igazán. Szinte senkire sem számíthatok, és ha kezdenék örülni valamilyen sikerélménynek, és úgy tűnne, hogy végre nekem is jó lesz, akkor mindig jön valami, ami visszaránt a földre.
13/24 A kérdező kommentje:
12- es,minden tőled függ...ha nem éltél igazán,akkor tedd meg amit szeretnél.Csalódások mindig fognak érni,az nem mindegy,hogy te hogyan állsz hozzá.Keseregsz,de az lelkileg leránt,vagy megrázod magad,és továbbhaladsz.Te döntesz,hogy melyik utat járod be!
14/24 anonim válasza:
#13: Alapvetően depresszív és zárkózott, érzékeny ember vagyok. Rengeteg kudarc ért, öröm annál kevésbé. Próbáltam normális emberi kapcsolatokat kialakítani, ismerkedni, egy ideig néha oké minden, aztán azt veszem észre, hogy megint a nagy semmi közepén tartok, egy tapodtat sem jutottam előrébb. Őszintén szólva egyre inkább belefáradok a kudarcokba és a kilátástalanságba, abba, hogy időről időre elhúzza valaki az orrom előtt a mézesmadzagot, aztán jön a pofára esés. Nem tudom, mit kellene jobban, másképpen csinálnom, hiába keresem a kiutat és a továbblépést, mindig ugyanott lyukadok ki.
15/24 A kérdező kommentje:
Hát nem is tudom...ha én lennék hasonló helyzetben mindenképpen több emberi kapcsolatot próbálnék kialakítani,szándékosan keresném az emberek társaságát.
Kirándulni mennek,vannak csoportos túrázások,tanfolyamok,ilyesmik.
16/24 Hellmano válasza:
Engem nagyon nem érint ez a "negyvenkedés" kb. úgy élek, mint 20-on évesen. Szabad vagyok, mármint van párom, de nem korlátoz semmiben. Mivel egész életem a sportról szólt/szól így fitt vagyok és egészséges. A genetikám szerencsére anyukám révén jó, ezalatt azt értem, hogy nem nézek ki 45 évesnek. Csak egy szám, amit valaki vagy elfogad vagy sem. A B oldal meg 52 évesen kezdődik, mert 103 évet fogok élni! :D Bocs, ha túl pozitív voltam az itt búslakodókkal szemben.
17/24 anonim válasza:
#15: Faluhelyen, kisvárosban nem sok lehetőség van. Másrészt próbáltam emberi kapcsolatokat létesíteni, de legtöbbször úgy éreztem, hogy én többet tettem bele, mint amennyit visszakaptam. Egy idő után azt tapasztaltam, hogy "teher" vagyok másoknak, elfeledkeznek rólam, én meg nem akartam rájuk telepedni, és inkább visszavonultam. Az ismerkedések terén ugyanez van, próbáltam élőben is, neten is, néha már-már úgy tűnt, hogy lehet a dologból valami, aztán mindig egyedül maradtam a végére. Pedig nem topmodelleket kerestem, ráadásul mindenki azt mondja, hogy nem nézek ki annyinak, ahány éves vagyok. Viszont az idő múlásával egyre kisebb a lelkesedésem a felesleges körök lefutása iránt, nem is beszélve a lelki sérülésekről.
18/24 anonim válasza:
Új hozzászólóként nekem társaság keresés helyett inkább az működik, hogy kerülöm az embereket, akkor érzem jól magam, ha nem kell piti sz.rkeverésekkel, mások nyűgeivel foglalkoznom.
Elvagyok a saját világomban már a b oldal forog de ez nem akaszt ki, inkább igyekszem jól érezni magam a fentmaradó ki tudja mennyiben.
Ha a lányaid csinosak akkor azért engem is kizökkenthetnének időnként 😂!
19/24 anonim válasza:
Újabb kérdést kellene feltenned Kérdező ennek a korosztálynak, nehogy elhaljon ez a topik is...
Korábban már volt egy viszonylag sok hozzászólós (kb. 100-an lehettünk már) kezdeményezés a negyvenesek irányába, de sajnos pont január 2.-án kaptam egy nagyon csúnya beszólást valakitől és nem tudtam életben tartani a társalgást.
20/24 anonim válasza:
Éppen lábon hordom ki, hogy tönkrement a házasságom és megtapasztalom a gyakorlatban mi az, hogy társas magány. Nem a legkönnyebb élethelyzet.
További kérdések:
