Az ELTE vagy a BME tolmács-fordító képzését érdemesebb elvégezni?

Válasz a kérdezői kommentre: természetesen szükség van műfordítókra és szakfordítókra, csak messze nem ennyire, amennyien évente végeznek. Szeintem legalább tízszer annyian végeznek évente, mint amennyien ebből később tartós megélhetést tudnak kovácsolni. A helyzetet különösen az súlyosbítja, hogy a könyvkiadóknak egyáltalán nem kötelességük fordítói diplomával rendelkező embert megbízni a mű- és szakfordításokkal, így hatalmas potenciális vállalkozói körből válogathatnak e célra, emiatt alacsony díjazásért is találnak a megbízásokat elvállaló embert. Ez annyira lenyomja a díjakat, hogy utólag kiszámolva, időarányosan nem jön ki a diplomás minimálbér sem! Ezt saját tapasztalatból mondom, és egy ismerősöm is ugyanezt tapasztalta, aki angol regényeket fordított magyarra. Egyszerűen nem érte meg. Legfeljebb egy év után a szabadúszó fordítók szinte mindegyike feladja ezt az alacsony és bizonytalan fizetéssel járó munkát, és elmegy inkább magán-nyelvtanárnak, amivel óránként háromszor többet lehet keresni.

A tolmácsolással az a baj, hogy az még a fordításnál is szűkebb terület a munkaerőpiacon. Az üzleti életben a hazai és külföldi külkereskedő cégekben mindenki beszél angolul, nincs szükség a személyes tárgyalásokhoz tolmácsra, legfeljebb csak ritka nyelvek esetén, mint például a japán. A tudományos konferenciák nyelve is mindenütt angol lett, ott mindenki eleve angolul ad elő és angolul ért, azaz többé ott sincs szükség tolmácsra. Talán csak a politikai tárgyalásokon vannak még tolmácsok, de ezeket a tolmácsolási feladatokat egy rettentően szűk elit látja el. Ezzel pedig a lehetőségek sajnos kifújtak. A tolmácsolás mint hivatás egyértelműen leszálló ágba került.