Egy OKJ-s fotográfus szakkal mennyire lehet elhelyezkedni?

A válasz összetett. Szerintem tanulj hiány szakmát, amire nagy a kereslet és mellette hobbiból űzd a fotózást, ha nagyon érdekel, de a jövődet ne erre építsd, főleg, ha nem vagy benne biztos, hogy ezt akarod.

Jól látod, a fotós kínálat folyamatosan nő, a kereslet csökken, a fotók ára esik, az eszközök viszont drágák. Ezek a trendek aligha fognak javulni. Volt már itt GYK-n is több hasonló eszmecsere erről. Egy időben minden autó és írógép mellé ugyanúgy kellett szakképzett kezelő személyzet, mint a fényképezőgép mellé is. Ma már nem sokan tartanak sofőrt se és pláne nem szokás gépírót alkalmazni - miközben a billentyűzet és a kocsi megmaradt és egyre inkább terjednek a diktáló szoftverek és lassan, de jönnek az önvezető autók is. A fotózásból is eltűntek a laboránsok, mert a technika feleslegessé tette őket, ahogy igazolványképet se nagyon készít már senki, de már egyéb fotózásra is egyre ritkábban kérnek fel fotóst, ha bármikor lehet szelfizni.

Az általános szabály itt is igaz: nem csak az számít, hogy mennyire vagy jó valamiben, hanem, hogy mennyire vagy képes olyat találni, aki hajlandó fizetni is azért, amit nyújtasz. Aki megtalálja azt, aki fizet a munkájáért, annak lesz belőle bevétele.

Az elhelyezkedés általában azt jelenti, hogy elvégzed az iskolát és állást kapsz egy munkahelyen. Ez a fotózásban régen se nagyon működött így, ma pedig pláne nem jellemző az alkalmazotti viszony, inkább kisvállalkozásban szokták csinálni.

A döntő különbség, hogy alkalmazottként mások működtetik a céget, hozzák a munkát, neked csak csinálnod kell, amit mondanak és lehet szidni a főnököt, ha hülye. Saját cégnél nem elég csak a fotózáshoz érteni és a munkát elvégezned, mert a megrendeléseket is neked kell behozni, mindenhez neked kell érteni a cég életében (vagy fizetsz érte valaki másnak, hogy csinálja helyetted). Pénzügy, reklám, könyvelés, adminisztráció, behajtás, jogi ügyek, szerződések, stb.

Van, akinek sikerül megélni belőle, de nagyon sokaknak sosem sikerül és hosszabb-rövidebb próbálkozások és rengeteg kudarc után csalódottan más területre térnek át. Az utóbbiak egyre többen vannak és ők egyre jobban megnehezítik az előbbiek életét azzal, hogy olcsóbban, vagy akár ingyen is fotóznak, hátha így majd jobban fognak érvényesülni. Aztán egy idő után belekeserednek és feladják, de addigra jönnek helyettük újabb és újabb próbálkozók, akik ugyanígy járnak. Közben a hozzáértő, tehetséges, jól dolgozó profik közül is egyre többen hagyják el a pályát, mert nem bírják, vagy nem látják tovább értelmét a versengésnek. A fotózásban eltöltött évek, vagy akár évtizedek után inkább elkezdtek mást csinálni (van aki személyi edző lett, van aki kutyakaját árul, van aki ingatlanozik, stb), mert ott sokkal jobban keresnek és/vagy sokkal biztosabb, nyugodtabb életet élhetnek, mint fotósként, vagy csak egyszerűen jobban érzik magukat mint az egyre inkább versengésről és a túlélésért folytatott küzdelemről szóló fotózásban.

Ma már mindenki fényképez és mindenkinek van egy ismerőse, aki ingyen, vagy olcsón is megcsinálja azt a munkát, amit te pénzért szeretnél megcsinálni, hogy megélhess a fotózásból. Ő meg nem ebből akar megélni, úgyhogy neki nem kell kiszámolnia, hogy mennyiért érdemes csinálnia, nem kell érvelnie, hogy miért annyi az annyi. Elég egy jelképes árat bemondania és ha kell, abból is engedhet, mert számára nincs tétje a dolognak.

Ahhoz, hogy cégeknek és újságoknak fotózzon valaki, leginkább jó kapcsolatok kellenek a cégek és újságok döntéshozóinál, hogy vele akarjanak dolgozni és neki akarják adni a pénzt a munkáért, ne valaki másnak. Jobb esetben emögött a döntés mögött szakmai szempontok is állnak és nem csak a szimpatikusabbat, hanem a szakmailag is jobbat választják. Viszont egyre több cég és újság döntéshozói is inkább azokat a fotósokat választják, akik olcsón, vagy akár ingyen is hajlandók fotózni. Az ingyen fotózásból meg nem nagyon lehet megélni.

Ha rám hallgatsz, akkor csináld a fotózást hobbiként, amíg élvezed és hozd ki belőle a lehető legtöbbet, de ne megélhetésként akard csinálni, hanem azért csináld, mert szereted. Ha a továbbtanulást, továbbképzést tervezgeted, akkor pedig ne (csak) fotózni tanulj, hanem legyen mellette egy másik szakmád, amiből akkor is meg tudsz élni, ha a fotózásból mégsem sikerül. Legjobb, ha olyan alternatív szakmát keresel, ami önállóan is versenyképes, de a fotós karriered is segítheti, mint például közgáz, könyvelés, jog, stb. Mondanám még az informatikát is, de egy szinten túl a fotózást nem segíti annyira az informatika mélyebb ismerete, a fotózást még segítő alacsonyabb szinten meg megélni nem annyira lehet az informatikából és amúgy is tele van minden hobbiból fotózó informatikusokkal (is).

Ha érdekel a fotózás, akkor tanuld, csináld, fejleszd és főleg élvezd egy másik munka mellett, hobbiként. Ha a fotóid minősége miatt egyre több és több megkeresést kapsz, hogy add el a képeid, vállalj fotós megbízásokat, akkor pedig nagyon magabiztos és tudatos piaci szempontok alapján kérd meg az árát a munkádnak, mintha ebből élnél. Ugyanis csak így van valóban értelme, hogy ne árts a piacnak, amin megjelenik a munkád, hogy ne ellenségeket szerezz és, hogy később esélyed lehessen esetleg neked is erről a piacról megélni. Ha elég sok ilyen felkérésed érkezik és a reális piaci árakkal is igényt tartanak a munkádra, mert téged és/vagy a minőséget értékelik, nem csak azért választanak téged, mert olcsón csinálod, akkor egy idő után akár még arra is esélyed lehet, hogy csak a fotózásból megélj és egy idő után erre tedd fel az életed. Viszont ha ez csak rövid távon működik, vagy mégsem jön be, akkor fontos, hogy legyen egy másik szakmád és vele megélhetési lehetőséged, ami eltart akkor is, ha a fotózás mégsem fog. Megélhetésként ugyanis a fotózás nehéz kenyér és egyre nehezebbé válik megélni belőle.

Hatalmas az árverseny, a legtöbb fotós aláígérget egymásnak, hogy megkapja a munkákat. Viszont az árak már annyira lezuhantak, hogy gyakran már nem is igazán éri meg annyiért elvégezni. Sokszor kevesebbet kapnak érte, mint amennyibe kerül nekik megcsinálni. A fotózás az egyik leginkább technika igényes műfaj, amihez egy csomó pénzt el kell költened fotó felszerelésre, kellékekre, számítógépre, stb, amit mind a munkád bevételéből kéne kitermelned, mert a munkában sokkal jobban kopnak és elhasználódnak az eszközeid, mint hobbi közben, amiket javítani és cserélni kell. Arról nem is beszélve, hogy ugye nem csak az eszközeid amortizációját kell kitermelned a munkádból, hanem a megélhetésedet is. Szóval a munkád úgy kell(ene) beárazni, hogy a technikai költségek, rezsi és egyebek mellett még egy normális megélhetést biztosító fizetés is kijöjjön, amiből nem utolsó sorban el tudsz menni nyaralni, bulizni, félretenni is tudsz, meg rajtad és a kutyán/macskán kívül a családodat és a gyerekeidet is eltartja. Sok lelkes fiatal viszont ezekkel nem számol és boldogan elvállal szinte bármilyen fotós munkát jóval olcsóbban, mint akiknek csalájduk és hiteleik is vannak, mert azzal nem számolnak, hogy egy nap nekik is lesznek ilyen többletköltségeik, amiket a fotózásból már ők sem fognak tudni kitermelni, ha most hozzájárulnak, hogy leessen a fotósok bérszínvonala.

Ráadásul, ha fotózás a munkád, akkor jobb esetben nem csak, rosszabb esetben viszont egyáltalán nem azt fényképezel, amit te szeretnél és nem azért csinálod, mert tetszik valami, hanem azért és azt kell fényképezned, amiért fizetnek és úgy, ahogy a megrendelő elvárja tőled.

Jobb esetben persze azért pont téged kérnek fel, mert tetszik nekik, ahogy fényképezel, de azt a szintet nehéz elérni és egyre kevesebb megrendelő alkalmaz így fotóst, pláne kevés fizeti is meg rendesen a szaktudást. A többségnek csak valamilyen kép kell, amit mindegy, hogy ki készít el, csak minél olcsóbban meglegyen és ha a másik 20 képpel többet igér egy ezressel olcsóbban, akkor már le is cseréltek, mert a legtöbb megrendelőnek pont annyit érsz, hogy van egy jó géped, akkor biztos jó képeket tudsz csinálni - de simán biztosak benne, hogy ha nekik volna olyan jó gépük, akkor rád nem is lenne szükség.

Rengeteg a hobbi fotós és egyre többen szeretnének a hobbijukból megélni. Szinte mindenki fényképez és emiatt egyre kevésbé értékelik az emberek a fényképeket Egyre kevésbé tartják valódi szakértelemnek és munkának a fotózást, egyre kevésbé hajlandók fizetni is érte. Ha fotózásból akarsz megélni, akkor nagyon kemény versenyben kell helytállnod, ami nagyon nehéz lesz.

Sok hobbi/félprofi fotózik másodállásban. Van egy (legalább viszonylag) jól fizető állása valamilyen cégnél (vagy még a szülőkkel élnek és a család eltartja őket és a hobbijukat). Mivel ott keres annyit, hogy megengedheti magának a drága fotó felszerelést, utazgatást és még meg is él belőle, így nekik az is belefér, hogy mellette kevés pénzért, vagy akár ingyen fotóznak hobbiból, hiszen onnantól, hogy nem a fotózásból kell megélniük. Már szinte minden fotózással termelt bevétel talált pénz nekik, ami csak javít az anyagi helyzeten, még akkor is, ha totális anyagi csőd volna annyiért fotózniuk, ha csak fotózásból élnének meg.

A nagy gond, hogy velük nem lehet piaci alapon versenyezni, ha csak fotózásból élsz, hiszen neked csak fotózásból élve nincs mellette egy másik állásod, ami eltartja a veszteséget, amit a fotós munkával termelsz. A megrendelőket meg nem nagyon érdekli, hogy te főállásban vagy másodállásban fotózol és hogy miért annyi a munkadíjad, amennyi. Őt csak az érdekli, hogy minél olcsóbban megkapja, amit akar (esetleg még az is érdekli, hogy az jó minőség legyen, de ez sem mindig van így, viszont az ingyen/olcsón dolgozó hobbifotósok sem mindig annyival rosszabbak, hogy ez feltétlenül minőségkülönbséget jelentsen az árkülönbség mellé).

Ahhoz, hogy fotósként érvényesülni tudj a piacon messze nem elég csak a tehetség, jó képek és jó munkavégzés. Fotós mellett egy személyben kell üzletkötőnek, ügyfélszolgálatosnak, marketingesnek, szerződéskötőnek, ügyvédnek, tárgyalónak, cégvezetőnek, gazdasági szakértőnek és behajtónak lenned, hogy megtaláljanak az ügyfelek, meggyőzd őket, hogy veled akarjanak dolgozni, kialkudd tőlük a munkádért jogosan járó díjat, meggyőzd őket, hogy meg is akarják azt fizetni és elérd, hogy hiánytalanul meg is tegyék. Közben persze neked kell a munkát is elvégezni a lehető legjobb minőségben a lehető leggyorsabban és legjobb felszereléssel, amit neked kell beszerezni és fenntartani is. Megteheted (ha sikerül), hogy nem magán vállalkozásban csinálod, hanem elmész beosztottnak és akkor egy csomó feladat lekerül a válladról, nem neked kell egy személyben mindent kitalálni, megoldani és az egész céget irányítani, viszont akkor a bevételed sem lesz annyi, általában a beleszólásod is jóval kevesebb a döntésekbe és nagyon könnyen oda juthatsz, hogy csak egy droid vagy, aki mások (sokszor hülye) döntései, kénye-kedve szerint nyomja a gombot, sokszor csak éhbérérért, ami sem szakmailag, sem anyagilag nem elég kielégítő, viszont pont ez az ára annak, hogy ne neked kelljen mindent csinálni a vállalkozásban…

És az OKJ messze nem a fotográfia csúcsa. Az csak a törvényben előírt minimum ahhoz, hogy egyáltalán fotós vállalkozásod lehessen és számlázhass ilyen tevékenységet.

Jobb esetben ad egy jó alapot, amivel elindulhatsz, de messze nem leszel tőle igazán hozzáértő, jó szakember. Rengeteg további tanulás, gyakorlat, tapasztalatszerzés szükséges, hogy tényleg érts is hozzá és jól tudd csináli.

De még ha nagyon jól fotózol, akkor se biztos, hogy lesz bármi bevételed, ha nem tudod a megrendelőket rávenni, hogy fizessenek érte. És persze lehetsz akármilyen béna is, ha jó kapcsolataid vannak, akiket nem érdekel, hogy mihez értesz, mert mindegy nekik, hogy miért fizetnek neked...