Sok fiatal miért utálja az iskolát?

Mert olyan dolgokat tanítanak, amire semmi szükség.

Pl. : sinus, cosinus.

MINEK? MINEEEEEEEK???

Amíg én jártam, több okom is volt rá.

- Egyrészt az osztályközösség 90 százaléka tahó bugrisokból állt, akiknek az volt minden szórakozásuk, hogy a gyengébbeket, kisebbeket állandó rettegésben tartották. A suli utáni összeverés rendszeres volt, ott meg ugye se a tanár nem léphet közbe, se más.

- Másrészt, a tananyagnak ugyanekkora hányada volt mindenre használhatatlan hülyeség. Lehet, hogy valamelyest műveltebb leszek attól, hogy tudom, hogy Ady Endre vajon hasonülős, fejenállós vagy sakkfeladványfejtős pózban reszelgette Csinszkát, de hogy pénzt nem keresek vele, az 100 százalék. Számítástechnika órán is miket tanítottak? MS-DOS 6.22...ki a jó franc használja még azt??? Wordre, Excelre, PowerPointra pedig maradt kemény 45 perc év végén.

- Harmadrészt, az igazán fontos dolgokat sehol nem tanították, egy szó nem hangzott el belőlük. A középiskolai osztályom döntő többségének pl. fogalma se volt a kamatos kamatról. Ahogy semmiféle állampolgári, pénzügyi ismeretet se oktattak, gyakorlatilag semmi relevánsat. Rengeteg volt osztálytársam úgy vette fel pl. anno a hitelt (és verte magát brutális adósságspirálba), hogy fogalma se volt ilyenekről, hogy devizaárfolyam, infláció, meg hasonlók. És mikor közölték velük, hogy többet kell visszafizetni, mint a felvett hitel összege, forgott a szemük rendesen mint a reklámmacskának.

Hogy egy klasszikust idézzek: "és még folytathatnám a sort, bébi..."

1) Jó, ha hallunk, tudunk azokról, amik feleslegesek. De könyörgök, attól még feleslegesek maradnak! Miért kell a felesleget megtanulni, még ha csak egy jegy erejéig? Nade aztán érettségiben is visszaköszönhet, de utána? A kutya se xarja le. Bezzeg fontos dolgokat, amiknek tényleg hasznát vesszük, előjön az életben, nem tanítanak. Nem életbevágó információ, de például a tértivevényt is csak onnan tudom, hogy van ilyen, mert a történelem tanár tanított 1-2 órán ilyeneket (anno, volt tanárom, aki szakmai suliban tanított) mert szerinte csalódás, ami megy az országban. Műveltség vagy nem műveltség. Mondjuk, én nem tudom Arany János születési évét, a másik gyerek tudja. Sőt, ő az összes író és költő nevét, születési idejét és minden fene tudja mit tud, amit leírt órán. Ő az összeset tudja, de normálisan, olvashatóan, helyesen írni nem tud, és a hülyét is hüjének írja. Ami érdekel, azt megtanulom. Sőt, ha olyan irányba mennék, ami megköveteli, hogy tudjam, akkor is megtanulom, még ha nem is érdekel. De amíg nem érdekel, olyan irányba se tervezek menni, elegendő lenne hallani róluk, de nem kellene kötelezőnek lenni, hogy tudjam is. Egyébként, én elhiszem, hogy fontosak történelmi szempontból, de már rohadtul unalmas, hogy róluk tudni kell, és utánuk már mintha senki ember fia-lánya nem lenne, aki mondjuk történelmi vagy irodalmi könyvbe kerülhetne. Szerintem a nemlétező gyerekemnek az unokájának az unokája is ugyanazt fogja tanulni, mint anno és jelenleg én. Mintha azóta nem történt volna semmi a világban, nem születtek új emberek.

2) A pocsék osztályközösség, ami vagy abból áll (ez nagyrészt így van), hogy vannak a "menők", a vezéregyéniségek, akik a bunkó emberek, akik kvázi porba tiporják a náluk fizikailag vagy szellemileg gyöngébbet. Első szakmai iskolámba nagy reményekkel mentem általános iskola után, nagyon vártam már. Év végére olyan depressziós lettem, hogy két évvel később is még szedegettem magam a földről. Vagy, vannak a bunkók, mert mindenhol van néhány bunkó, és vannak a nyalizósok, akikkel ha nem szimpatizálsz, rögtön bedurciznak. Jelenlegi osztályomban senki nem utál, senki nem piszkál, azonban mint közösség... hát az nulla. Akik egy szakmai suliból jöttek, ők kellemesen elvannak, a maguk kis "klikkjükben", de egyébként nagy nulla.

3) Nem lehet elhanyagolni a lelki gondokat. Márpedig, manapság egyre több van, egyre többeknél jönnek elő ezek, és a depresszió is. Nem az, hogy "depis vagyok", mert mit tudom én, letört a körme vagy Lacika nem érdeklődik iránta, hanem tényleges depresszió. Nem lehet azt csinálni, hogy suli időben kint hagyja az épület előtt, suli után pedig megint mennek a fejébe a gondolatok. Ha a problémák lehúzzák, beszélni nem akar róla, tagadja, esetleg rá sem kérdeznek, akkor csak a tanár jön a cseszegetéssel, hogy már megint nem csinálta, amit kellett. Nem tanulta meg a jövőben qrvára nem hasznosítandó tananyagrészt, a gyerek pedig csak azt érzi, hogy megint elbukott, megint ő volt a xar. Ne adj isten mások is piszkálják. Hogy a fenébe ne utálná így az iskolát. Ezzel persze nem azt mondom, hogy oldják meg az iskolában, vagy aki depressziós, annak eggyel jobb jegyet adjanak. Csupán leírtam a véleményemet, amit én éltem át, többek között miért nem szerettem.

4) Tanmenet. A tanárok célja, hogy a gyerek tudja. Ehhez képest a többségnek az jár a fejében, hogy tanmenet betartása. Az már mellékes apróság, hogy pl: angolból nem ért valaki vagy valakik valamit, ő nem tudja máshogy magyarázni, és idő sincs rá. Anno általánosban az angol tanárom állandóan a tanmenettel jött, és kereken megmondta, nincs idő tovább magyarázni, és nem is tudja máshogy, mint ahogy először elmondta. Az egész tanítás olyan rohamosan megy, mint a technológia haladása. Mindent rohanva történik, mintha így KELLene, pedig nem, lehetne máshogy is.

A legtöbb tanár nem tud tanítani. Nekem pl. történelemből meghatározó élményem, hogy abszolút nem láttam át a dolgot. Állandóan az évszámokat tanultam, a neveket, de úgy a nagy összefüggések sokkal később estek le, pedig azok lennének a lényeg.

Vagy a matek, abban jó voltam, semmi gondom nem volt vele, de néhány osztálytársamnak igen. Amikor feltettek egy kérdést, vagy nem értették a magyarázatot, akkor a tanár elmondta megint ugyanúgy. Én meg fogtam a fejem, hogy egyértelmű, hogy szegények így soha nem fogják megérteni, nem ugyanúgy kéne másodjára elmagyarázni.

Mert ebben a formájában a közoktatás egy f-s :)

Sokat elmond annak minőségéről és a benne kiskirályként pöffeszkedő tanárokról, hogy van ismerősöm, akit nemhogy az osztálya kiközösített, de a tanárnéni asszisztált hozzá. Ismétlem, egy felnőtt ember szekált egy 13 éves gyereket mert azt nem azok a dolgok érdekelték, mint a társait.

Az meg abszurd, hogy a gyerekek 90%-ának gyömöridege van az iskolától meg pláne a matektól és utálják. Mert egyszerűen alig van tanár aki szerethetően és értelmesen el tudja magyarázni.

Aztán a kötelező olvasmányok és a magyar történelem?? Ennyi nyomor meg kínlódós meg szenvedős meg abúzusban gazdag szotri után (amikre büszkék vagyunk, természetesen) csodálkozunk, hogy a magyar felnőttek negatívak és mártíromságban marinálódva tengetik mindennapjaikat? De visszatérve a kötelező olvasmányra: Nem fikázom a magyar klasszikus irodalmat, felnőttként kifejezetten megszerettem, de komolyan Nyilas Misi meg Nemecsek nyögvenyelős, kínkeserves sorsával kell "megszerettetni" a gyerekkel az olvasást illetve megtanítani nekik az értő olvasást? Nem lehetne mind nyelvileg mint lelkileg könnyebben emészthető sztorit adni egy gyereknek, hogy ne a siralmas, száraz nehéz történetek jussanak eszükbe az olvasásról és utálják meg azt egy életre? Még az én apám is ezeket olvasta 50 évvel ezelőtt, 50 év alatt senki nem írt ezeknél jobb és egy 11 éves gyereknek jobban fekvő sztorit? Tényleg nem?

Jelenleg a magyar közoktatás kreativitást nélkülöző, logikával és józan ésszel nem rendelkező kis robotokat akar kinevelni, akik nem kérdeznek, nem elégedetlenkednek, csak k-ssban csinálják a dolgukat.

Én azért is le voltam b-szva egy-két órán, mert kérdezni mertem. Nyilvánosan megszégyenítve, ha olyanról kérdeztem, amit a tanár már esetleg elmagyarázott (de elsőre nem értettem, urambocsá') vagy olyat, amit a tanár nem tudott vagy amiről kényelmetlen volt neki beszélni. Vagy ha valamiben nem értettem egyet a tanárral vagy ha rámutattam, hogy tévedett. Általános iskolában nyelvtan órán a feladatmegoldás végén szóltam a tanárnőnek, hogy amúgy totálisan félreértelmezte a feladatot szerintem, és inkább amúgy kéne megcsinálni. A nyelvtan tanárnő ahelyett, hogy "ú, gyerekek, basszus, figyeljetek, elkúrtuk", inkább a hátsó sorba ültetett és ignorálta az egészet mert nehogymár őt kijavítsa egy 12 éves, holott most bárki benézhet egy feladatot felnőttként is, nincs benne semmi gáz, azzal van gáz, ha valaki inkább félreinformál egy egész osztályt, mintsem beismerje, hogy benézett egy feladatot.

Egyetemig kellett elmennem, hogy találkozzak olyan oktatóval, akivel értelmesen lehetett vitatkozni és beszélgetni és KI lehetett JAVÍTANI, ha esetleg valamit nem jól mondott és megköszönte, hogy kijavítottam, nem pedig duzzogva elültetett :D

A tárgyak nagy részét felnőtt fejjel szerettem meg és jöttem rá, hogy amúgy mennyire érdekes és értékes tudás úgy, hogy amúgy mindig kitűnő tanuló voltam. Jó, szerencsém volt, hogy lelkiismeretes voltam és viszonylag könnyen tanultam, illetve ha segítségre volt szükségem, a szüleim tudtak velem tanulni, de megszeretni bizonyos tárgyakat csak felnőtt fejjel szerettem meg. A történelmet 4-es/5-ösökkel is soha a büdös életben nem értettem és utáltam is. Minden, amit jelenleg tudok történelemből azt felnőtt fejjel önszorgalomból, olvasással tanultam meg (nem sok tudás, de iskolából semmi nem maradt meg), mert felnőttként jöttem rá, hogy lehet ez amúgy érdekes is. És elképzelhető, hogy nekem nem volt sosem nagy affinitásom a történelemhez, és tény, hogy képtelen voltam akkor összefüggéseiben átlátni a történelmet, de hülyének nem gondolom magam sosem, sőt, sok tekintetben kifejezetten okosabb fiatal voltam, mint amennyire okos felnőtt most vagyok.

A szomszéd kislányt is pl. majdnem minden tárgyból korrepetálni kell küldeni, holott imád olvasni, felnőtteknek szóló, komolyabb könyveket is olvas (13 évesen olvas olyan könyveket, amiket én 17-18 évesen olvastam és én sem voltam hülye gyerek), értelmes, könnyen tanuló kislány, egyszerűen csak az iskolai oktatás nem képes neki megfelelően átadni az ismereteket, fogalmam sincs, milyen okból, mert nem vagyok pedagógus meg mittoménmi. Vannak olyan gyerekek, akik nem buták, egyszerűen csak máshogy tanulnak, mint az átlag gyerek, más módszerrel vagy megközelítéssel és erre alig van olyan tanár, aki fel van készülve. A szülei hozzám hozták kémia korrepetálásra tanácstalanságukban témazáró előtt, 3 óra közös tanulás után egy pont híján ötös dolgozatot írt. És el volt ájulva a kislány is meg a szülei is, hogy akkor lehet, hogy nem is buta kémiából a gyerek? A kislány lemondott 13 évesen arról, hogy minden vágya szerint orvos, mert az iskola elkönyvelte hülyének, erre jövök én, akinek se vegyész se pedagógus diplomája nincsen és egy délután alatt megtanítom neki az amúgy két hónapos tananyagot úgy, hogy négyest ír? Micsoda?

Akkor lehet mégsem a gyerek hülye?

(Azt meg már csak zárójelben teszem hozzá, hogy a kislány szülei ki tudják fizetni a 4-5 különböző magántanárt/korrepetáást, de akinek a szülei nem tudják? Az hogy boldoguljon a sok inkompetens tanár és elavult tanrend mellett? Sehogy, nyilván, mert nem is az a cél, hogy megtanuljon bármit is.

Ezek után a kérdés inkább az, hogy létezik még fiatal, aki nem utálja az iskolát? :D

És azt hozzá tenném, hogy eszem ágában sincs ekézni a tanárokat, nekem is voltak olyan tanáraim, akiknek a mai napig hálás vagyok, illetve vannak olyan tanár ismerőseim is, akikről tudom, hogy imádják a gyerekek, ő is mesélte egyszer, hogy mikor lekzedett abban a suliban tanítani, figyelmeztette az összes tanár az xy gyerektől, hogy milyen rossz meg buta meg nem fogad szót és aztán elkezdte a gyereket tanítani, és hagyján, hogy a gyerek renszeresen jól szerepel az óráján és figyel és nem rongyalkodik, de még meg is jegyezte neki, hogy ő a kedvenc tanárja. Elképesztő, hogy a gyerek mind viselkedésben ind teljesítményben pozitívan reagál arra, ha nem nézik hülyének, nem alázzák és nem gonoszkodnak vele! Hah.