26 évesen, kapcsolatok nélkül érdemes még jogi egyetemre menni?

Egy haverom elkezdte, az 5 év képzést végig is csinálta, de az 5 év jelöltségbe már majdnem belebukott, mert ingyen vették volna csak fel ügyvédbojtárnak, és nem tudta fenntartani magát. És már nem volt olyan fiatal sem, eléggé megviselte, hogy nappal az ügyvédi irodának lót-fut, éjjel meg a saját megélhetésére pénzért dolgozik.

Bizonyos kor fölött sajnos be kell látni hogy nem sok értelme van a diplomának, max ha magadnak akarsz bizonyítani. Munkaerőpiacon már 50 körül nem nagyon szeretik alkalmazni az embert

Szia! Ez a kapcsolatos dolog hülyeség! A kapcsolatokba nem születni kell hanem alakítani , építeni amihez az egyetem légköre tökéletes. Egyszerűen nem értem az embereket , hogy miért ez a legnagyobb gát számukra, ostobaság. Az életben keményen kell küzdeni és hajtani, ekkor megéri bármi.

Írj már privatot, mert kicsit úgy néz ki a kérdés, mintha én írtam volna ki. Csak nyelvszakos diploma után 26 évesen belevágtam, most vagyok másodéves.

Senki nem tudja, hogy neked mennyire fog beválni, tehát megérheti is meg nem is. Lehet kapcsolatot is kialakítani, ha olyan vagy, de levelezőn szerintem nehezebben lehet. Én az Eltén végzek most (nappalis voltam), és a levlezősök többsége eléggé alulmotivált, többségében olyanokat ismertem, akiktől valamiért a munkahely megkívánta a jogi diplomát, de egyébként nem szándékoznak jogászkodni a későbbiekben + a levelezősök nem minden nap járnak be. Az a baj, hogy a jog csúszás nélkül 5 év, de kell 3 év gyakorlat, hogy elkezdhesd a szakvizsgákat csinálni, amikhez képest az az 5 év+államvizsgák csak egy nyári zápor voltak. 1 év alatt le sem lehet szakvizsgázni, mert időpont nincs annyi, tehát egy 9-10 évet rá kell számolni erre úgy minimum, hogy feltételezed, hogy minden menni fog elsőre. Szakvizsga nélkül is van élet, de amiket felsoroltál, azokhoz azért eléggé kellene. Nekem nem sikerült annyira kapcsolatot kialakítanom (vagy legalábbis nem ezt érzem), a covid sem volt jó persze, mert semmi nem volt miatta, de az a helyzet, hogy még ha tele is lennék barátokkal, akkor is mindenki egy pályakezdő még csak, később lesznek olyan rangban az emberek, hogy bevigyenek egy-egy álláshelyre, tehát az ilyesmi többnyire később tud beérni, meg nehéz erre alapozni (nekem sincs amúgy családi hátterem). Egyébként, nincs vesztenivalód, az ilyesmi fejben dől el, ha úgy érzed, hogy érdekel, akkor vágj bele!