Kiégésre van megoldás? Mit tudok csinálni?

A mesterszakot tavaly fejeztem be az egyetemen, most doktorandusz vagyok, a doktori képzés első évét be is fejeztem. Ott teljesítettem minden követelményt, de kiégtem és nagyon nehéz most.

Kicsit összetett a problémám, de kellene valami megoldást találnom erre, mert nem húzhatom az időt.

Úgy gondolom, ismerem is a kiégés okát. Az egyetemen töltött 5 évem alatt is sokat teljesítettem, jó jegyeim voltak, publikáltam 8 tanulmányt, 2 fordítást, voltam kétszer OTDK-n tehát 2 TDK-dolgozatot írtam, nyelveket is tanultam. Szóval minden voltam, csak lusta nem. Ennek lett haszna, mert a PhD-n a második TDK-dolgozatom bővítem szóval maradt a téma de sokkal nagyobb terjedelemben, sokkal több szakirodalommal és ezúttal idegen nyelven fogom csinálni. A nyelvtanulásnak is volt haszna. Igen ám, de egyszerűen elfogyott a motivációm. Teljesen meguntam már ezt, hogy szövegeket olvasni, írni, fordítani, pötyögtetni a laptopon egész nap.

Elméleti témám van szóval nem olyan hogy laborban kísérletezgetek vagy kérdőíveket töltetek ki emberekkel.

Ha nem tanultam volna annyit már az egyetem alatt akkor most kevésbé lennék unott de arra a sok eredményre meg szükség volt, mert ha nincs ennyi, akkor lehet fel se vettek volna PhD-ra, akkor nagyon sokan jelentkeztek, nem vettek fel mindenkit. És akkor még amúgy is érdekelt. Akkor még nem volt nyűg.

Az is tény, hogy mivel nem vagyok benne biztos, hogy hasznos amit csinálok és vágynék azért arra, hogy mások elismerjenek, ezért ez is kételyeket ébreszt bennem. Amit csinálok az lehet hasznos egyeseknek mert még az országban senki sem foglalkozott ezzel a témával meg fordítottam olyan szövegeket is, amik felhasználhatóak akár oktatásban vagy kutatók hivatkozhatnak rá de csak egy bizonyos réteg tudja hasznosítani. Nem olyan mintha mondjuk rákkutató lennék és az motiválna, hogy a kutatásommal hozzájárulok mások gyógyulásához és akár minden városban vagy még külföldön is lenne hatása. Szóval még ha tudok is publikálni (jelen témámmal) akár külföldön is, akkor is csak az emberek egy szűk rétege hasznosíthatja és értékelheti. Engem lehet az motiválna ha valami olyat csinálnék ami nagyon sok embernek hasznos. Például amikor valaki orvos és a munkája hasznos lehet mindenkinek aki beteg. Szakterületek vannak, az igaz, de hogy például egy onkológus munkája nemcsak a PhD-fokozattal rendelkező intellektuális embereknek hasznos hanem az utcaseprőnek is ha az esetleg kórházba kerül és kezelésre szorul. Valami ilyesmire gondolok én. Vagy ugyanez a pszichológusoknál, bár őket nem mindenki szereti, de ott is ha a szakember lelkiismeretes, akkor rengeteg embernek hasznos amit csinál és sokak tudják majd azt mondani, hogy segített neki. Én úgy hiszem, valami ilyenre vágynék de erre elég későn jöttem rá mert teljesen más szakon végeztem és az olyan munkák ahol ténylegesen emberekkel kell foglalkozni és nekik segíteni elég hosszú képzések és egy része nem is tanulható munka mellett. Orvos, fogorvos, pszichológus, ügyvéd, tanár, ezek mind olyanok. Valamelyik van levelezőn, valamelyik nincs.

A két problémám az, hogy az elméleti, elvont dolgokat is eléggé meguntam, pedig nem mondanám, hogy hidegen hagy a témám, meg hogy nem tudom milyen munka tenne engem boldoggá, milyen munka lenne jó nekem, mi az amit szívesen csinálnék és képes is lennék rá. Őszintén szólva nem tudnám elképzelni, hogy a mostani végzettségemnek megfelelő munkát csináljam nyugdíjig.

Hogy nyerhetném vissza a motivációm?

Mit tegyek?