Sajnos a logikai készségem, illetve a kreativitásom egyenlő a nullával, viszont okos vagyok betudok bármit magolni, nagy lexikális tudással rendelkezem. Milyen szak lenne nekem való, vagy esetleg szakképzés?

Jogász ugrott be elsőre. De nem értek ehhez.

De igazából műszaki és természettudományi pályán kívül sok helyen van esélyed. Az orvosi is megfontolandó, bár azért ha tényleg 100% csak magolás, akkor azért lesznek bajok.

Művészi, nagyon bölcsész dolgokhoz kell kreativitás.

A logikai készség fejleszthető azért. Nem mindegy, hogy 18 éves vagy vagy 48. Előbbi esetben szerintem ez még nem annyira mérvadó.

Viszont ha nem akarsz olyan szakot, ahol a logikai készség valóban fontos, akkor nem ajánlom a pszichológiát. Lehet, hogy elvégeznéd a képzést, de egy kis humán hozzáértés, empátia és logika nélkül szerintem az ember nem találna jó megoldást a problémákra semmilyen szakirány esetén sem.

Ha nem akarsz mindenáron pszichológus lenni, akkor ne menj pszichológiára. Az egy dolog, hogy érdekel, de marha sok ember van ezzel így. Viszont azt nem vállalnák már be olyan sokan, hogy az 5 év egyetem után tanári fizetésért dolgozzanak, és abból a "hatalmas" fizetésből még félre tegyenek további szakképzésekre, módszerspecifikus képzésekre, amiket szintén évekig kell csinálni. Ez nem egy olyan szakma, ahol megvan az 5 év egyetem, aztán a tanulás örökre letudva, hanem folyamatosan képezned kell magad munka közben, és azok a plusz képzések sem olcsók. Persze, a pszichológián belül is van többféle irány, és ez csak a tanácsadói/klinikai vonal. De ez akkor sem az a szak, amit megéri úgy elkezdeni, hogy "amúgy a pszichológia is érdekel valamennyire..." Ha nem az az álmod, hogy pszichológus legyél, akkor ne csináld. Ráadásul hatalmas túlképzés is van, mert hiába lenne sok helyen (pl. kórházakban, iskolákban, szakszolgálatoknál) igény több pszichológusra, munkahely nincs olyan sok.

És a négyes hozzászólóval is egyet kell értenem: nem fogod tudni könyvből megtanulni, hogy mikor mit kell mondani vagy csinálni. Sehol nem fogják a szádba rágni, hogy egy válófélben lévő párnak vagy egy szorongó gyereknek mit kell mondani. A képzések többnyire elméleti jellegűek, és neked majd a munkád során kell rájönnöd arra, hogy azt, amiről az egyetemen vagy akárhol tanultál, hogyan valósíthatod meg a gyakorlatban. Nyilván nem arról van szó, hogy semmi gyakorlati infó nem hangzik el az egyetemen vagy a könyvekben, de nem attól leszel jó pszichológus, hogy bemagolsz néhány tankönyvet. Át kell látni az emberekben lejátszódó folyamatokat, "megoldásokat" keresni a problémákra, ha az nem jön be, akkor B-opció után kell nézni... Ez logikát és kreativitást is igényel, és persze rengeteg empátiát. Nagyon nem való ez a szakma mindenkinek, hiába kezdik el többszázan minden évben a BA-t. Mondjuk az MA végéig kevesebben is jutnak el, és közülük sem lesz mindenkiből dolgozó pszichológus.