Aki rossz tanuló, az sikertelen lesz az életben?

Nagyobb az esély rá, hogy sikertelen lesz, de nem zárja ki azt, hogy sikeres legyen.

Az iskolában nem olyan dolgokat mérnek fel, amik a való életbeli rátermettséget mérnék, hanem pont hogy inkább többnyire felesleges dolgokat erőltetnek, mint pl a magolás. Aminek régen lehet volt jelentősége, de mára, amikor minden információtól egy google keresésnyire vagyunk... és egyszerűen nincs változás.

Szóval az nem feltétlenül rossz, hogy nem tud teljesíteni olyan dolgokban, amik nem érdeklik. Azokat a témákat kell erőltetni, amiben jó. A többiből elég a 2-es is (kivéve érettségin, szóval majd korrepetálásra gyűjts)

"Azt vettem észre, hogy iskolán kívül rengeteget tanul,"

Ha rengeteget tanul és úgy kapja sorra a rossz jegyeket akkor vélhetően valóban gyenge szellemi képességű. Ha csak szimplán lusta és lesz@rja akkor még bármi lehet belőle, csak motiváció kérdése.

Az iskolai teljesítmény közvetve befolyásolja a sikerességet... A másik fele az, hogy mennyire tanulja ki az élet fortélyait, kiemelve a simliskedés tudományát.

A közepes tanuló, de simlis hoz egy közepes életszínvonalat, ellavírozva az életben...

Az intellektuel, de simlis lesz az, aki magasra jut, mert erkölcsi korlátai labilisak és esze is van ahhoz, hogy felmérje, mit hogyan kell simliskednie ahhoz, hogy az érdekeit érvényesíteni tudja.

Ennek tükrében az iskolai tanulmányok korlátozzák a lehetőséget, de a sikeresség lehetőségét megtartja.

A mai világban a becsületesek balfácánoknak vannak titulálva, eltiporják őket a simlisek, de az erkölcsi morális fölény mindig az övék...

Szerintem nem. De mondjuk attól is függ, hogyan defíniálod a sikerest.

De pont a mai világban egy jó szakmával rommá keresheted magad.

Inkább az a plusz kell, hogy megtanulj helyezkedni.

Pl villanyszerelőként is elmehetsz a gyárba alacsony fizuért vagy lehet olyan vállalkozásod, amiből hülyére keresed magad.

Én rossz tanuló voltam, már általános iskola végén voltak kisebb gondok, gimiben pedig végleg elvesztem. Szüleim nagyon erőszakosak voltak abban, hogy hol és mit kell tanulni, egyáltalán nem vették figyelembe az egyéni kívánságokat, képességeket, aminek az lett az eredménye, hogy nagyon rosszul éreztem magam a suliban, mai napig szorongok, ha visszagondolok. A rossz eredményeim miatt el is fordultak tőlem, meg is sértődtek rám, mert miért van az, hogy bezzeg a testvéreim. Aztán pont az, hogy végre leszálltak rólam, meg a kis elképzeléseiket is hagyták, találtam meg az utam. Sikeresebb lettem, mint bármelyik tesóm. Gimi végén osztályt váltottam, végre elkezdtem azt tanulni, amit akartam. Ennek már 13 éve. Végzett fogorvos vagyok azóta. Igazából már én vagyok az a gyerek, akivel lehet villogni, holott nem a szüleimnek köszönhetem ezt, nem annak az iskolának, amit ők kijelöltek nekem, nem is annak a nyelvnek, amit ők rám erőszakoltak. Azóta egyébként ők is belátják, hogy nem volt jó taktika mindent is jobban tudniuk mindenkinél, mert sikerült megnyomorítaniuk a legszebbnek vélt diák éveimet, de cserébe most le tudom hivatkozni azt, hogy a rossz tanulás nem egyenlő azzal, hogy valaki aztán sikertelen lesz. Habár azt nem definiáltuk, hogy mit értünk sikertelenség alatt.

Volt egy osztálytársam, aki szintén folyton "beteg" volt. Na, ő neki azóta sem jött össze semmi, hiszen a nagybetűs életben nem sok munkahely díjazza, ha minden hónapban egy hetet otthon fetreng az ember lógó takonnyal. Nála kifejezetten gondot okozott ez a sok hiányzás, mert vagy azért maradt le durván, mert mindig engedményeket kapott a dolgozatoknál, mondván ő egész múlt héten hiányzott, csak aztán a kövi dolgozatra dupla anyagmennyiséget kellett volna megtanulni, vagy a másik, hogy ő betegen nem tanult otthon, ezért mikor visszajött és számonkérés volt, nem sikerült jól. Ezt azért írtam le, mert lehet a te gyerekeddel is ez a baj. Egyrészről végig kellene gondolni, hogy mennyire indokolt ténylegesen ennyit hiányozni. Azért egy náthával el lehet menni iskolába. Ha meg tényleg 40 fokos lázzal önkívületben fekszik otthon, akkor nyugodtan lehet a lábadozás napjain, tehát amikor már alapvetően jobban van otthon tanulni, azért egy leckét manapság elkérni osztálytársaktól nem egy mutatvány. Nem csoda, hogy rossz tanuló, ha az iskolai idő felében nem is az iskolában van.

"úgy érzem, hogy semmi nem lesz belőle az életben. Mit tegyek?"

Legalább te biztasd és higgy a saját gyerekedben, valamint építs a képességeire és ne a gyengeségeire!!

Miért kell neki mindenáron az erős gimi, nem jobb lenne neki pl. egy infós suli, ahol azt tanulhatná, amit szeret és szívesen csinál?!

"Aki rossz tanuló, az sikertelen lesz az életben?"

NEM FELTÉTLENÜL!

Az életben sokkal inkább más dolgok fognak számítani.

A jó jegyek a jó iskolába való bejutáshoz kellhetnek, de ha a te gyereked nem akar se orvos, se jogász stb lenni, akkor sokkal fontosabb lesz az érdeklődési körének megfelelő szakma kitanulása.

Van, hogy a legrosszabb diákokból lesznek a legsikeresebb vállalkozók és míg a kitűnő diplomás mamahotelezik, addig a kiváló szakinak már önálló háza van, kapcsolatai és kiterjedt haveri köre...

Hasonló esetben én nem gimibe erőszakolnám a gyereket, hiszen láthatóan és gyakorlatilag ebbe belebetegszik....

Váltsatok!

Egyébként meg aki itt rossz tanuló, az lehet még máshol jó, sőt kiemelkedő.!

Csak meg kell találni a neki való helyet.