Mese az iskoláról! Vélemények?

- Hol volt, hol nem volt, a körúton is túl, volt egyszer egy malomkerti iskola. Ez az iskola a lombos fák árnyékában élte a mindennapi gyermekzsivajtól hangos életét. Egyszer csak, május 13-án, pénteken megérkezett a néphagyomány útján, szájról-szájra terjedt hír, miszerint a városi kincstár kiürült és az iskola kapujára lakat kerül.

Az első döbbenetet a kétségbeesés váltotta fel, s majd az elkeseredés hatalmasodott el az iskola lakóin, irányítóin, pedagógusain, s nem utolsó sorban a gyermekek ledermedt szülein. Május 17-én kedden összegyűlt az iskola népe, hogy erejét erősítse és érveit összegezze. Május 19-én megérkezett a királyi udvar népes képviselete. Mondandójuk csak és kizárólag a kincstár stabilitásának helyreállításáról szólt. Igaz, azt is el kell mondani, hogy „segítségért” is jöttek

Javaslatokat, megoldásokat kértek az iskola megmentésére, s mindehhez 7 tanítási napot ajánlottak fel, mivel május 31-én véglegesen döntött az „ítélőtábla”. Az iskola vezetése elképesztő erőket megmozdítva próbálta menteni az intézmény további életét. 13 pontban állította össze a működéshez szükséges anyagi javakat, amelynek részleteit többször egyeztette a város döntnökeivel.

Egyéb úton új lakókkal is folytak tárgyalások, akikkel 90% fölé emelkedett volna az iskola kihasználtsága. Az üzemeltető megváltoztatására szintén komoly elhatározások kerültek előtérbe. A mindössze hét nap alatt temérdek munkával felépített kártyavár egy pillanat alatt összedőlt, amikor is kimondták a végleges döntést. Sajnos – valamilyen oknál fogva – ez az iskola nem kapta meg azt a lehetőséget sem, amit más intézmények kisebb nebulói örömmel fogadhattak! Ezzel a döntéssel még az igazságos Mátyás király sem értett volna egyet!