Tényleg nem jó a tananyagot beosztva tanulni?

Kb. 300 engem körülvevő emberből érzem magam egynek, aki halálra stresszeli magát, ha halogatja, akinek jó előre le kell ülnie, aki egyszerre kis ideig bír figyelni, aki két óra tanulás is akár három napra is beoszt (komolyan, erre már volt példa), hogy egy alkalommal ne kelljen leterhelnie magát.

Engem nem motivál, ha mégis halogatnom kell, hogy mindjárt itt a számonkérés. Sőt, stresszel az, hogy nem biztos, hogy túljutok rajta, ezért nem is erőltetem meg magam. Másrészt stresszel az a tudat, hogy azon az 1-2-3 napon viszont csak tanulással tudnék foglalkozni, semmi szabadidőre nem lenne idő. Nos, ez még jobban visszafog.

Állítólag rosszul csinálom.

Tudományosan is bizonyított állítólag, hogy végig lehet tanulni napokat, nekem is meg kellene próbálnom.

A lustáknak áll a világ.

Igaz, nekik csak a rövidtávú memóriájukban rögzül, de úgyse fogsz semmit se használni az életbe, amit tanulsz, de szó szerint.

Állítólag stresszel engem, hogy jó előre tanulok, csak nem tudok róla.

Amúgy.

Jöjjön már valaki, aki ugyanígy beosztja.

Kegyetlen sz.r, életkedvet elvevő érzés, hogy ennyire egyedül vagyok ezzel.

És folyamatosan piszkálnak. Ha más nem, azzal, hogy pont nekem, akiről tudják, hogy napok óta tanulok, mondogatják, hogy még el se kezdték, majd utolsó nap.

Azon kívül szerintük stresszelek, csak nem tudok róla, meg szerintük eltékozlom a fiatalságomat - ami fura feltevés, mert szerintem így is van szabadidőm.