Kezdőoldal » Közoktatás, tanfolyamok » Egyéb kérdések » Lelki válság, vagy tényleg...

Lelki válság, vagy tényleg nem nekem való az egyetem?

Figyelt kérdés

Mostanában kezdem azt érezni, hogy bár szeretem az óráimat, érdekes előadások vannak, és persze, szeretnék azzal a diplomával elhelyezkedni, amit itt kapnék, de a tanulást nagyon minimumra veszem, és valójában annyira nem érdekel az egyetem, hogy minden időm erre fordítsam, mint ahogy kéne...

Egészen mások a prioritásaim, családot szeretnék, gyerekeket, stb, amihez persze, még fiatal vagyok, és amíg egyetemre járok és nem dolgozok, addig egyértelműen nem is lenne lehetőségem rá, és pont azért akartam volna tanulni, hogy aztán mindent megadhassak a jövendő gyerekeimnek. De kezdem azt érezni, hogy nem nekem való a tanulás, mert bár eddig nem volt különösebben nehéz átmennem a vizsgáimon, kínosan kevés tanulással sem, és nem az átlagra hajtok, persze, de mégis, valahogy már elegem van a suliból, mintha folytogatna, nem lenne életem így...

Másnak is volt már ilyenje? Sikerült átlendülnie rajta, vagy mi lett?

Félnék ott hagyni a sulit, mert egyrészt állami támogatott vagyok, és akkor vissza kellene fizetni egy csomó pénzt, másrészt meg a szüleimmel sosem volt jó viszonyom, de most, hogy azt látják, az egyetemen nem bukdácsolok, hanem normálisan haladok, kezd javulni a dolog, és kezdik úgy érezni, hogy talán nem nekik volt igazuk, amikor azt mondták, hogy utcaseprőnek se lennék jó... És nem akarom, hogy végül mégis az orrom alá dörgölhessék, hogy na én ezt megmondtam, ha véletlenül otthagynám, nem beszélve arról, hogy már eddig is egy csomó pénzt beleöltek (külföldön tanulok, és kifejezetten kérték, hogy ne vállaljak diákmunkát, merthogy az elvondja a figyelmem a tanulástól), hát még ha otthagynám és vissza kéne fizetni a már megjárt féléveket...


Szerintetek mit lehetne ilyenkor tenni? Régen szerettem tanulni, de most csak azt látom, hogy a tanulás maga, meg a sok egyetemen eltöltött óra, a sok plusz foglalkozás az inkább már folytogat, inkább fáraszt, mintsemhogy izgalommal töltene el, mint egy éve mondjuk. Már abban sem vagyok biztos, hogy tényleg azzal akarok-e majd foglalkozni, amit tanulok most (pszichológiát).


Előre is köszönöm a véleményeket, válaszokat, építő jellegű hozzászólásokat!


21/l


2014. márc. 22. 11:53
 1/2 anonim ***** válasza:

Ha szinte nulla ráfordítással is képes vagy abszolválni a vizsgákat, az gáz, mert felmerül, hogy értéktelen lesz a diplomád. Milyen szakon vagy?


Másrészről elég sok emberrel előfordul, hogy az egyetem alatt holtpontjai vannak. Hiába érdekel a szakod, jóból is megárt a sok, és a nagy, folyamatos terhelés elveheti a kedvedet az egésztől. Ilyenkor kicsit szorítsd össze a fogadat, told tovább, és az érzés is elmúlik.

2014. márc. 22. 13:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/2 anonim ***** válasza:

Szuper, eltűnt valahova amit fáradsággal gépeltem...


A tiéd lenne a normális hozzáállás. Még manapság is az lenne a normális, ha egy nő gyerekeket és családot akar.

Én sajnos nem ilyen vagyok, hanem karrierista. Csak két gyereket szeretnék egymás után, őket is úgy, hogy 2-3 év munka, és nem a támogatások miatt, hanem hogy dolgozhassak. És amikor 3 éves a kisebbik, akkor tervezek is dolgozni ismét.


Megint normális a válság, és hogy kín a tanulás. Minden normális ember a lehető legminimálisabbat tanul, azt is utolsó pillanatban; és sok fiatal él át válságokat is, mint te.


Szóval hajrá, végezd el valahogy - nem kell ötösökkel és nem baj ha nem lelkesedsz -, aztán gyerek! :)



21/L

2014. márc. 22. 13:11
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!