Ha egy lufit elengedünk akkor az ugye, elkezd repülni. Ennek mi a fizikai magyarázata?

Attól függ. mivel töltött.

1./ hidrogénnel/héliummal.

Mindkét gáz könnyeb a levegőnél, tehát kisebb súlyú, mintha a gumugömbben levegő lenne.

Ez ugyanazt a jelenséget eredményezi, mint mikor parafa-dugót teszel vizbe.

2./ levegővel töltött, de a nyakát (bekötés nélkül) elengeded.

A hatás-ellenhatás repíti el. (Rakéta!)

Ez kb. mind igaz, de a Newtoni fizika rendszerében a hatás-ellenhatás törvénye az egyik axióma, mely általánosan igaz, míg az impulzusmegmaradás az axiómákra épülő, azokból levezetett tétel zárt rendszer esetére, tehát kevésbbé általános. Jelen esetben a lufi+kiáramló levegő rendszer zártsága eléggé közelítő, lévén kicsi a tömeg, nagy a felület, így számottevő légellenállás jelenik meg egy rakétához képest a többi erőhatáshoz mérten.

Ergo a hatás-ellenhatás törvényére hivatkozni nem hibás.

Nem, nem hibás. Csak a kevésbé érzékletes és kevésbé frappáns megközelítése ennek a problémának. Mondhatnánk úgy is, hogy ízlés dolga.

De én elsősorban annyit akartam szóvá tenni, hogy a hatás–ellenhatás törvénye, tétele nem keverendő az akció–reakció jelenséggel, bármennyire is könnyen áll rá az ember szája.

Mondtam, az utóbbi megmagyarázható az előbbi felhasználásával, de mindenképpen kell a dinamika alaptörvénye is, legalább. Akkor pedig úgy járunk el gyakorlatiasabban, ha az alaptételekkel bizonyítható speciálisabb tételeket használjuk ott, ahol pont arról van szó. Ahogy ezt a matematikában is rutinszerűen csináljuk.

Az impulzusmegmaradás törvénye nem bizonyítható. Az is axióma, kísérleti igazolású alaptétel.

"Jelen esetben a lufi+kiáramló levegő rendszer zártsága eléggé közelítő, lévén kicsi a tömeg, nagy a felület, így számottevő légellenállás jelenik meg egy rakétához képest a többi erőhatáshoz mérten."

A rakéta és a lufi között igazán nincs sok lényegi különbség. A lufi nagy légellenállása csak egy tényező, amely egy áramvonalas burkolattal töredékére csökkenthető. A kifújt levegő kis tömege még kevésbé ok arra, hogy a jelenséget elkülöníteni próbáljuk a reaktív hajtás alappéldájától, a rakétától. A rakéta hajtóművén kiáramló égésgáz tömege sem nagy, ha csak annyi ideig nézzük, mint amennyi idő alatt egy lufi "kifúj". Épp ezért érdemesebb legalább kezdő fokon a gáz összimpulzusát nézni a molekulák gyorsítására kifejtett erők folytonos ellenereje helyett, hiszen pont az a lényeg, hogy a kis tömeget nagy sebességgel szorozva kapunk megfelelő hajtóerőt. De ez tulajdonképpen nem vita, hanem inkább mindkettőnk nézőpontjának az egymás mellé sorolása.