Van olyan, aki így viszonyul a választott szakmájához egyetemen?

Olyan szakmát választottam, amiről kezdetben nagyon megvoltam győződve, hogy szeretem és jó vagyok benne, minden oké vele, érdekel és szeretek elmerülni benne. Elméleti, gyakorlati részekből áll, amiből eddig jól teljesítettem.

A negatív oldala: amikor jelentkeztem, mondták hozzátartozók, hogy olyan karakterű szakma, ahol gyakran emberekkel kell együttműködni, és eddig én nagyon nem voltam ilyen, inkább egyedül szeretek foglalkozni bármivel, emiatt az egyetem alatt sokszor elég kínosan is éreztem magam, nem igazán vannak kapcsolataim, bár próbálkozok, de elég erőltetett tőlem, és ebből a szempontból sokszor úgy éreztem, hogy "ki logók a sorból", vagy nem illek oda ahova, miközben szerettem a szakmám, de emiatt sokszor elbizonytalanodtam.