Mi az oka annak ha valaki soha sem érti meg a matekot?

Nem tudom, nekem mindig is a kedvenc tantárgyaim közé tartozott. Csak józan paraszti ész kellett hozzá, nem kellett dátumokat, neveket magolni.

De korrepetáltam az osztálytársaimat és kölcsönösen nem értettük egymást :D

Számomra valami egyértelmű volt (pl 2 ismeretlenes egyenletnél a következő műveleti lépés), ők meg lefagytak. Bekarikáztam a két legárulkodóbb részt, de akkor se értették. Levezettem nekik lépésenként (azért kell elosztani néggyel, mert...)

De a 6. műveletnél se tudták ezt használni, pedig az előtte lévőket a szájukba rágtam, hogy mindig ellenőrizzék mivel tudnának osztani-szorozni-kivonni-összeadni stb.

Biztos sokan lesznek, akik lepontoznak és nem értenek velem egyet, de ezzel nincsen gond. Én azt gondolom, hogy sokszor ennek az áll a hátterében, hogy nem is akarják megérteni....A matekról úgy általában az a vélemény terjeng, hogy azt nem kell tanulni, csak meg kell érteni és azt vagy érti valaki vagy nem...erre születni kell. Valamint sokan ráfogják, hogy “hát én humán beállítottságú vagyok és ez nekem nem megy” és akkor ezzel el is van intézve.

Én általánosban ki nem állhattam a matekot, éppen meg volt a négyes (jóindulattal..) és el voltam könyvelve a kis művészléleknek, aki hát nem túl okos, de szereti a kreatív dolgokat és van fantáziája. Mindig inkább humán beállítottságúnak tartottam magam. Nem szerettem a matekot és én is úgy voltam vele, hogy nekem ez nem megy, nem értem és tök felesleges szenvedni vele, mert úgysem fog menni. Aztán végül emelt matekos gimibe jártam és onnantól kezdve a kedvencem lett :) Először nagyon furcsa volt, mert még mindig azt gondoltam, hogy ez egy veled született tehetség, nem lehet ezt megtanulni. Főleg, hogy voltak olyan osztálytársaim, akik már akkor tudták a megoldást, mikor a tanár csak éppen felírta a feladatot (volt, hogy a feladat megoldásán keresztül magyarázta a tanár az elméletet, tehát még nem volt semmi előzetes tudásuk a témakörből). Aztán igazából tőlük tanultam meg, hogy ezzel igenis foglalkozni kell, tanulni, gyakorolni, mert másképp nem megy. Nekik sem és ők is nagyon sok időt, energiát fektettek bele. Volt osztálytársam, aki nagyon okos és értelmes volt, nagyon jó volt a logikája, minden összefüggést látott stb., viszont nagyon rossz jegyei voltak, mert ez nem volt elég és lusta volt leülni tanulni, gyakorolni, így az elmélet nagy része hiányzott, nem tudta a képleteket, definíciókat (a nagy részét pedig azért mégsem tudta kiokoskodni) és így nem tudta megoldani a feladatokat. Tény, hogy az ilyen embereknek könnyebb, mert jobban rááll az agyuk, gyorsabban megértik, főleg ha esetleg érdekli is őket. Ugyanakkor másnak sem lehetetlen, mert azért a kötelező matek pl. a középiskolás (mert utána már az ember úgyis olyan területet választ, amilyet akar) nem egy hú de nagyon elvont vagy bonyolult dolog. Nekiálltam tanulni, sokat gyakoroltam és ennek meglett az eredménye, négy évig ötös voltam emelt matekból, ötösre érettségiztem. Pedig ugye előtte sz@&#r matekos voltam... Szimplán csak rá kellett arra jönnöm, hogy ez nem egy ilyen adottság, hanem igenis tanulható és lehet benne fejlődni. Lehet, hogy több energiát kellett belefektetnem, tovább tartott, mire megértettem és nyilván így sem lettem egy matek zseni és soha nem is leszek az stb., de azért mégis tanultam. A legtöbb rossz matekos ismerősömnek is az volt a problémája, mint nekem, hogy bekategorizálták vagy saját maga elkönyvelte, hogy neki ez nem megy és nem is akarta, hogy menjen. Én nem azt mondom, hogy nincs olyan, akinek nehezebben megy, mert természetesen ez is igaz és vannak tanulási nehézségek is stb., de azért valamilyen szinten szerintem mindenki képes elsajátítani.

1. lusta disznaj

2. hülye, mint a sejhaj

3. both