Szerintetek még bejuthatok felsőoktatási képzésre?

Sziasztok!

Tanácsot, véleményt szeretnék kérni tőletek. Mindig is nagy vágyam volt, hogy majd a középiskolát befejezvén továbbtanuljak. Az általános iskolai teljesítményem alapján a szüleim és egy-két tanár is szinte már elkönyvelték, hogy én biztos főiskolát, vagy egyetemet végzek majd. Sajnos 8.ban elég rossz döntést hoztam, mikor választani kellett, hogy melyik suliban folytatom majd a tanulmányaimat. 5 éves, angol előkészítős osztályba csöppentem, ahol nem az várt, amit ígértek. A 0-ról kezdtünk mindent, én viszont már ált. iskola 1. osztályától emelt angolra jártam, majdnem 8 évig kitűnő voltam ebből a tantárgyból, így anyummal megbeszéltük, hogyha van lehetőség arra, hogy átvesz egy másik suli félévkor, akkor dobbantok. Mivel nem találtam sem a helyem abban a suliban, osztályban, sajnos elkezdtem lógni, idővel magántanuló lettem. Félévkor átvett az egyik suli, ahol már 9.ben elkezdődött a szakmai tantárgyak oktatása. Évvége előtt 1-2 hónappal az oszt.főnököm és a szakmai tantárgyakat oktató tanárok megdumálták a fejemet, hogy évet kéne ismételnem, hogy be tudjam hozni a lemaradásomat, mert a későbbiekben csak a hátrányomra válnának a hiányosságok bla bla bla...Így 9.ben megbuktam. Ezen a ponton kezdtem már lemondani arról, hogy én valaha is bejutok felsőoktatási intézménybe.

Majd a "második" 9.et elvégeztem. Sajnos 10. osztályra "meghülyültem" (tinédzserkor) és elkezdtem újra a lógást. A félévin sikerült átmennem, de már az évvégin elhasaltam 2 tantárgyból. Így a 10.et is újra kellett ismételnem. Megint második nekifutásra sikerült elvégeznem. Majd az egyik osztálytársam megsúgta, hogy mikor nem voltam suliban azt beszélte az osztályfőnököm, hogyha betöltöm a 18-at, akkor egyből kirúgnak az iskolából, mondván nem kínlódnak velem tovább. Én emiatt megilyedtem és amint betöltöttem a 18-at megbeszéltem anyával, hogy inkább én "lépjek ki", minthogy ők tegyenek ki. (Feltüntetik az "anyagban", ha kirúgnak.)

Ekkorra már teljesen céltalan voltam, már réges rég lemondtam arról, hogy egyszer talán sikerülhet -még ha nem is egyetemet-, de egy főiskolát elvégeznem.

Elmentem dolgozni, de idővel, ahogy kezdett benőni a fejem lágya, egyre jobban éreztem a súlyát a tanulatlanságomnak. Ugye folyamatosan csak a "legalja" munkákra sikerült felvételt nyernem, meg maga a tudat, hogy még egy nyamvadt érettségim sincs és az, hogy mélységesen csalódtak bennem a szüleim, nagyszüleim. Szégyelltem, de nagyon. Ezért beiratkoztam esti érettségire, tavaly lettem hivatalosan is érett. Azóta sikerült pár fokkal jobb állást is találnom, viszont jó pár hónapja hiányérzetem van, mondhatnám úgy is, hogy úgy érzem, elcsesztem az egész életemet, amit anno, gyermekként megálmodtam, az szertefoszlott és csak "sodródom az árral"...Éjszakánként csak forgolódok, jár az agyam (mint pl.: most is....), hogy hogyan tudnám mégis csak megvalósítani azokat a célokat, amiket majd' 14 évvel ezelőtt álmodtam meg...?!... (Főleg, ahogy körbenézek és látom azt, hogy körülöttem mindenki halad, mindenki előrébb jut a munkájában, szakmájában, mindenki eléri a céljait, nekem meg nem jött össze semmi sem abból, amit elterveztem a butaságom miatt, hogy mindig másokat helyeztem előtérbe, mindig a mások fejlődésének elősegítése kötött le, de persze amikor nekem lett volna szükségem valakire, addigra már mindenki köddé vált és élte a már jobb életét.... :(((( )

Nemrég töltöttem a 24. életévemet, egy kis árva érettségivel rendelkezem. Az angolom lett a legjobb, tanulmányi dícséretben részesültem, majd a magyar 4-es, a töri szintén, a föci 3-as, a matek pedig 2-es lett.

Szerintetek van lehetőségem bekerülni egy egyetemre, agy fősulira ezek fényében? (Természetesen önköltséges képzésre gondolok..)

Gondolom, hogy nem, de míg ezt nem "hallom" mástól/másoktól is, addig nem tudom elengedni ezt a "szálat". :/

Nem mondom azt, hogy egy géniusz vagyok, viszont butának sem tartom magamat, legalábbis tanulás terén nem, az meg már egy másik történet, hogy jött-ment "barátok" miatt eldobtam magamtól mindent, ami előrébb vihetett volna az életben....

Köszönöm szépen, hogy elolvastad.