Mennyire ajánlanátok a pszichológiai/pszichiáteri foglalkozáskört, tanulmányi irányt valaki olyannak, aki jól analizál, de utálja mások nyavalygását hallgatni?

Egyre inkább érdekel ez a vonal, érdekelnek a témához kapcsolódó elméletek és a különféle elmebetegségeket is groteszken fogalmazva, ám jobb szó híján, izgalmasnak találom.

Szeretem elemezni a környezetemben lévő embereket, a filmekben és a könyvekben a karaktereket, egy pszichológus ismerős szerint, aki mellette író, jól is csinálom. Pontosan ki tudom következtetni néhány információ alapján az emberek személyiségtípusát is az MBTI rendszerrel - az említett pszichológus ismerős típusát is kikövetkeztettem az alapján, ahogy a könyveit írja. Nagyon könnyen felismerem az apró jelek alapján az agresszióra hajlamos személyeket is, az ötletekben, elméletekben gyorsan észreveszem a hibákat.

A gubanc, viszont ott kezdődik, amit a kérdésben is írtam, hogy empátia-szinten nagyon-nagyon nem vagyok eleresztve finoman fogalmazva, az emberek nagy részével sehogyan se találom a közös hangot. Nyers vagyok, esetenként elég arrogáns is olyanokkal, akik nem értenek valamihez olyan szinten, mint én vagy túl sokat értetlenkednek. Egy családtagomon kívül szinte senkinek sem tudom tudatos erőfeszítések nélkül tolerálni az... "érzelmi helyzeteit". (Régebben kitöltöttem egy internetes EQ tesztet, ahol 40valamennyi jöhetett ki végeredménynek, bár gyanús, hogy nem olyan pontos, mint a MENSAs IQ teszt.) Általában mindent logikusan, tervszerűen akarok megközelíteni, szóval bár az elméleti vonala nagyon is foglalkoztat ennek a két hivatásnak, azt nem tudom elképzelni, hogy pácienseket fogadok az irodában, és egész nap a sirámaikat hallgatom, miközben eljátszom, hogy megértem őket.

Van esetleg olyan variációja a dolognak, amiben csak egy íróasztal mögül elemezgetek, analizálgatok, teljesen elméleti megközelítésen maradva, személyes kontaktusok nélkül?