Miért akar mindenki mérnöknek tanulni?

Nem akar mindenki mérnöknek tanulni, tehát nem is értem a kérdést.

Alacsony a ponthatár, azt gondolják, hogy ha bekerülni könnyű, akkor már bent maradni is.

Azért akarnak mérnöknek tanulni, mert jól lehet keresni utána ezzel a végzettséggel és hiány van belőlük. Nekem is sok ismerősöm ment azért ilyen szakra mert jó kereseti lehetőséget látott benne, ill. szülők mondták, hogy erre menjen. Na ők pl. állandóan csúsztak meg bukdácsoltak, szóval ebben van igazság amit írsz.

Szerintem is van benne valami. Én pl. pont ugyanígy csak azért mentem mérnöki szakra, mert a csapból is az folyt (és folyik még mindig), hogy az a legjobb, a legértelmesebb szak, sokat lehet vele keresni, elismert diploma stb., stb. Jó tanuló voltam, volt nyelvvizsgám, emeltem, mindenből ötösre érettségiztem, szóval elég sok helyre mehettem volna, de fogalmam sem volt, hogy mit szeretnék. Az előbb említett híresztelések pedig voltak annyira meggyőzőek, hogy úgy voltam vele, hogy jó, akkor próbáljuk ki. A környezetem (értsd. tanárok, család, barát) ezt szintén megerősítette és támogattak, hogy igen, ez egy jó döntés. Aztán fel is vettek és már akkor el kezdtem azon gondolkozni, hogy oké, ez most jó, ennek örülni kell, de amúgy engem ez nem tudom, hogy tényleg érdekel-e.... Mikor pedig elkezdtem, akkor rájöttem, hogy nem, engem ez egyáltalán nem érdekel. Sokat gondolkoztam és őszintén szólva nyűglődtem rajta, hogy mi legyen, otthagyjam vagy sem, talán el tudom végezni, de nem tetszik, akkor minek, ez mennyi félév, mit csinálok vele stb., stb. Végül arra jutottam, hogy otthagyom és elkezdtem egy másik szakot, ami viszont jó választásnak bizonyult. Azt kell, hogy mondjam, hogy nem voltam egyedül ezzel a sztorival... Voltak még jó páran, akik szintén mindenféle komoly érdeklődés, ambíció nélkül jöttek arra a szakra és hasonlóképpen érezték, mint én. A másik szakomon is vannak ilyenek, szerintem amúgy kb. mindenhol. Alapvetően pedig tényleg azt tapasztalom, hogy aki úgy érzi, hogy rossz helyen van, nem megy, nem tetszik, nem érdekel stb., az hajlamos túlbecsülni vagy felnagyítani a problémákat és ebből is születnek ezek a "lehetetlen elvégezni, senkinek nem sikerül, úgyis mindenkit megbuktatnak, igazságtalanok a tanárok, pofára osztályoznak" stb. sztorik. Ez nem azt jelenti, hogy egy szak alapból mondjuk nem nehéz vagy nem igényel sok gyakorlást, tanulást, de azért szerintem lehet érezni, ha valaki picit még megpróbálja túltolni.

Savanyú a szőlő esete.