Orvosin láttok hullát?

Hát feltételezem már első félévbe látnak halottakat, mert aki nem bírja, az hamar hulljon ki a szakról.

(Mondjuk aki nem bírja az ilyesmit nem értem mért megy orvosira..)

Magyarország ebből a szempontból manapság már ritkaságnak számít, tőlünk nyugatabbra sokszor már csak digitalizálva illetve preparátumokon gyakorolnak a hallgatók. Igen, már első évben is találkoznak tetemekkel a hallgatók, bár ezek formalinnal tartósítottak, nem teljesen olyan, mint egy “igazi” hulla. Először csontokat nézegetnek, kézbe is lehet őket fogni, sőt kell is, aztán végtagok, utána pedig a mellkas, hasüreg, fej. Viszonylag jól fel van építve a “barátkozás”, hiszen már akkor is bent vannak a tetemek (becsomagolva), mikor még csak a külön ládában lévő csontokat nézegetik. Aztán utána csak a kezét, lábát csomagolják ki, így szépen lassan hozzá lehet szokni, nem is láttam még senkit, aki emiatt hagyta volna ott az egyetemet. Nyilván ha valaki rosszul van, ki lehet menni, meg a formalinnak is van egy erősen csípős, maró szaga, de nem igazán szokott ez probléma lenni.

A durvulás patológián jön, ott vannak friss tetemek, de ott is inkább a szaga rossz, főleg ha reggel 8-tól van órád, mikor frissen vannak felvágva, 10-től vagy később már kiszellőznek, elviselhetőbb a dolog.

De teljesen megszokható, nekünk anat mindig ebéd előtt volt, aztán egy idő után már csak a kajáról tudtunk beszélni a tetem fölött, bár a patkós bűz még most is elveszi az étvágyam.

Nem tudom, most hogy van az elsősöknek, már negyedéves vagyok. Nekünk az első héttől kezdve volt bonctermi gyakorlatunk. Anatómián tartósított tetemek vannak, nálunk nem volt boncolás, előre kipreparált tetemeket nézegettünk. Mindent meg lehetett (és kellett) fogni, tudni kellett, hogy mit hol kell keresni, ehhez általában arrébb kellett hajtani vagy meg kellett mozdítani bizonyos anatómiai képleteket, pl ha egy ideg lefutását próbálta végigkövetni az ember. A demonstrációkon és a vizsgákon, szigorlaton is a vizsgáztató vagy kérdezett egy képletet, amit nekünk tudni kellett megtalálni (minimális tököléssel és kotorászással), vagy ő mutatott rá valamire és nekünk kellett megmondani, hogy mi az. Gyakorlatokon mindig az adott heti anyaghoz kapcsolódó testrészek voltak bent a boncteremben, voltak egész tetemek és külön-külön testrészek is (pl belső szervek, agy, karok, lábak).

A patológia harmadévben már kicsit horrorisztikusabb volt, ott mindig friss tetemek voltak. Ott is mindent lehetett (és kellett) fogdosni, szigorlaton is egy külön rész volt a bonctermi vizsga, ahol odaállítottak egy szerv mellé, neked fel kellett ismerni, meg kellett vizsgálni, majd meg kellett mutatni az elváltozásokat és válaszolni a vizsgáztató ezzel kapcsolatos kérdéseire. Tulajdonképpen szigorlat előtt két féléven át erre készítettek fel minket a gyakorlatokon, a szervek részletes vizsgálata volt a feladatunk ott is. Volt, hogy előre felboncolt emberek szerveit nézegettük csak egy-egy tálcán, de volt olyan is, hogy ott boncoltak a szemünk láttára.

#5-el egyetértek. Nagy-Britanniában pl. ún. Anatomage Table-t használ sok egyetem.

A kedves 4-esnek üzenem, hogy kevés specializáció van, ahol akár élő embereket, akár holttesteket kell vagdosni. Miért ne lehetne pl. gyerekorvos/háziorvos (és ide még jöhetne számtalan másik specializáció) az olyan, akinek ehhez nincs gyomra?

Az is sokst elárul egyébként, hogy az Oxfordi Egyetem (ami sok ranglista szerint az 1. helyen áll az orvosképzésben, meg persze sok minden másban) egyáltalán nem boncoltat a diákokkal, csak a tanárt nézik, ahogy boncol. És azt is vallják, hogy csak a sebészeknek kell tudniuk annyira mélyrehatóan az anatómiát, ami meg csak 1 a 40-valahány szakágból.