Mi a fontosabb? Ha jók a jegyeid, vagy ha több szabadidőd van?

Félévkor nem baj, ha megbuksz, majd év végére feltornázod.

Máskor legyen okosabb az osztálytársad és ne ugyan azt írja le, kicsit másítsa meg a számolás felosztását/folyamatát

Hát, ha most ez így ilyen ez a rendszer; ilyen ez a világ; tehát azért igyekezzél minimum a kettes szintet mindenből hozni. Még egy ilyen nemfeltétlenül legkirályabb oktatási rendszerben is én pl elvárnám a gyerekemtől, hogy legalább a kettese legyen meg. Ha máshogy nem megy; akkor pl tanárhoz menjen oda külön segítséget kérni /vagy ha most online, akkor írjon neki e-mailt; vagy pl nemtom esetleg vannak ilyen netes különtanárok; vagy pl ha van osztálytársa, aki érti, és el tudja neki saját nyelvén magyarázni, hogy tehát ő is megértse; tehát elvárnám a gyerekemtől, ha lenne, hogy 2-ese minimum meglegyen. De egyébként annyit tanuljon, amennyit bír, és ezt úgy értem, hogy pl ott már mindenképpen hagyja abba, ha már az agya belefeszül se tud megtanulni több információt; tehát azért lehetőleg ne erőltesse túl magát. Amennyire telik tőle, törekvéséből, idejéből, energiájából, annyit lehetőleg teljesítsen a suliban, azt a lécet ugorja meg; de lehetőleg ne nyírja ki az iskola az egész szabadidejét. Tehát azért pihenni is kell. Nekem pl anno este 5 után már nem fogott az agyam. Tehát pl általában 14:20 ig voltak óráim, kb 15:30ra hazaértem, kajáltam, megcsináltam az írásbelit, és ha még valamiből doga volt másnap; akkor arra annyit készültem, amennyi lehetőleg tőlem telt; és akkor tehát, ja igen, és ha nagydoga volt másnapra bejelentve; akkor meg még 20 óráig nyüstöltem magam; és tehát ezzel a nyüstöléses módszerrel; hogy amikor már szünetet kellett tartanom, mert nem bírtam befogadni több információt; akkor akár 20 perc szünet is jöhetett szóba; annyit tartottam, amennyit úgy éreztem, hogy regeneráció kell, hogy újra képes legyen legalább valamilyen szinten információkat befogadni az agyam. De szóval alapból már 17 óra után már nem volt aktív az agyam, de ha másnap témazáró volt, akkor még este 20-ig foglalkoztam vele; és pl jó módszer lehet; hogyha pl leírod magadnak újra egy lapra mondjuk, hogyha pl szódogára készülsz, újra a szavakat; és nagyonszépen, rendezetten; és akkor nekem pl úgy volt kényelmes,hogy járkáltam a lappal/füzettel/füzetlappal a kezemben. Vagy pl ha a járkálásból már úgy éreztem, elég volt, akkor leültem, vagy hasaltam. Leülni is többféleképpen le lehet, pl asztalhoz, vagy kanapéra hátradőlve. De még szal : nem lehet mindenki polihisztor, tehát mindenki másban jó, mindenkinek mások az erősségei, nem lehet elvárni egy embertől,hogy mindenből maxon teljesítsen. Annyit csinálj meg, hogy annyit teljesíts dolgozatokban, felelésekkor, felkészülésben; hogy tehát annyit teljesíts; amennyim (ki)telik tőled időben, energiában, meg ilyen "ráveszed magad" stílusban, hogy odaülsz és megtanulod. Tehát ha érzed, hogy van benned még kitartás arra, hogy tanuld, és még ésszerű, emberi időn belül vagy; tehát nem vagy túlhajtva, hanem van még benned annyi energia; akkor még tudsz tanulni, ha holnap doga lesz. Tehát annyi energiát , munkát fektess bele, amennyi kitelik tőled; adott időn belül, amennyid van rá, tehát túlhajtani se kell magad; de ha valamiben nem vagy jó, akkoris harcold ki magadnak a kettest; tehát küzdjél érte; tehát ne engedd el, mert pl nagyon szívás lehet, ha valakinek valamelyik évfolyamot újra kell járnia, ráadásul egy olyan tudományterület miatt, ami nem is neki való. Tehát a kettes az mindenképpen legyen meg; és lehetőleg azért pihenésre is hagyjál magadnak időt. Ja igen, meg még hogy kitaláld hogy mi legyél , ha nagyleszel, hogy pl megismerd önmagad; a saját gondolataidat. Mert szóval kell idő is, amikor az ember csak egyedül van a saját gondolataival. Egyébként, ha már valami szürreális, akkor dobd félre a tankönyvet, meg a füzetet. Nekünk egyszer volt olyan; hogy egyik nap 7. óránk volt a matek; és aznap - közben mikor mééég akart feladatokat adni, mondtuk neki, hogy holnap lesz a következő óránk, már szürreálisan sokat adott; -na, szal aznap 7. óra volt matek, kövi nap meg első. És irgalmatlan sok mennyiségű házit adott fel. Az már tényleg embertelen volt. Egy feladatgyűjteményből kijelölt rengeteg feladatot; na, és szóval, az volt, hogy én már jóideje csináltam, de olyan szép tavaszi napsütés volt; hogy na jó, ha nem csinálhatom azt, hogy kimegyek ebbe a szép időbe,és csak fel-alá járkálok az udvaron, és elmélkedek; akkoris legalább kiülök ebbe a gyönyörű időbe, mert ugyanis hét ágra süt a nap; na, ki is ültem; de amikor már 4 órája csináltam, és már 8 oldalt írtam, azt gondoltam magamban, hogy "na most már aztán elég legyen"; és akkor felálltam a kinti asztaltól,és akkor mentem a dolgomra; ja, és ezzel a 4 órával, 8 oldallal még a felénél se tartottam. Gondótam most má hagyjon békén a tanár. Itt van ez a gyönyörű idő , és én nem élvezhetem ki? Most má 4 órát ültem a házija fölött, most má' k@ pja be. Úgyhogy otthagytam; tehát ilyenkor meg egyébként tényleg ott kell hagyni a tankönyvet. Ha ilyen szürreális, embertelen mennyiséget ad fel. De egyébként én ilyen logikai dolgokban, picit az átlag fölött lehetek szerintem; de nem sokkal, nagyon minimálissal; de szóval tehát nem vagyok h-lye; a mennyiség volt szürreális, ráadásul pont egy olyan feladattípusból, ami már önmagában, már egy sor feladat is időt vesz igénybe, hogy kiszámítsuk.

Mindegy, lényeg hogy élvezd az életet. Nekem rossz jegyem voltak tele voltam 2-essel, és senkit nem érdekel felnött koromra. Rádásul a szakmai vizsga olyan volt hogy mindenki azt hitte megbukok év végén megkaptuk a tételeket mik lehetnek vizsgán és 2 hét alatt bemagoltam és osztályelsőként végeztem! Szóval függ az oktatási rendszertől is! És most vezető beosztású kutató mérnök vagyok és többen dolgoznak a kezem alatt. És semmit nem csinálok csak kiadom a munkát.