Kezdőoldal » Közoktatás, tanfolyamok » Magyar iskolák » Nagyon félek a továbbtanulástó...

Nagyon félek a továbbtanulástól és nem tudom mitévő legyek?

Figyelt kérdés

Végzős vagyok. Egész jó tanuló, de lusta, és nem mondanám magam kifejezetten okosnak. Általános iskolában rengeteg ambícióm volt, azt hittem okos vagyok és érett, én fogom megváltani a világot, de gimi során folyton ment le egyre az önbizalmam, folyton kételkedtem magamban, nem is lettek olyan jó eredményeim, mint anno.

Az a baj, hogy tudom milyen tárgyakból vagyok jó, de attól félek, bármibe fogok, bukás lesz a vége. Hiába vagyok én a legokosabb fakton, úgy érzem, kevés a tudásom ahhoz, hogy emeltezzek (amit fogok, mert a többi tárgyból kb reménytelen).

Egyetemen attól félek, nem bírnak majd elviselni a szobatársaim, mert idegesíteni/untatni fogom őket. Albérletre nincs pénze a családomnak, se nekem, és nem is biztos, hogy szívesen élnék egyedül/idegennel. Bejárni meg nem tudom honnan kéne, mert 3 laki lennék, és döntenem kéne, hogy mikor hova menjek haza a 3 opció(apa, anya, nagyszülők (mi jelenlegi házunk) közül. Félek, hogy amit választok, nem fogom szeretni, nem leszek vele boldog, senki nem fog szeretni és anyáék nyakán maradok, sosem leszek önálló.

Már azon is gondolkodtam, hogy halasztanom kéne 1-2 évet, de a tervem, hogy mit csinálnék középsuli és egyetem közt, a Covid miatt elúszott. Hetente többször is sírok emiatt, hogy nem tudok dönteni, és minden nap ezzel kelek, ezzel fekszem, itt is folyton azt látom, hogy tanulással kapcsolatos kérdések sórjáznak és pánikolok ettől.

Ha valaki érzett így, ő mit csinált?

A nem megyek egyetemre soha, az nem opció számomra, nincs szakmám és távol szeretnék lenni a szüleimtől elfoglalni magam, és barátokat szerezni, csak mi van, ha mindenkinél rosszabb vagyok a társaim közül? Illetve apám is egy kudarcként gondolná rám, hisz bátyám sokat keres, öcsém nagyon ambíciózus, nővérem továbbtanult (rá is bukásként tekint, hisz nem a diplomáját használja), nem szeretném úgy végezni, mint ő, hogy lenézzenek.



2021. febr. 7. 18:34
 1/7 anonim ***** válasza:
92%
Paranoia, önbizalomhiány. Szakemberre tartozik.
2021. febr. 7. 18:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 anonim ***** válasza:
97%
Először tedd rendbe önmagadat. Nagyon önbizalomhiányosnak tűnsz, nem vagy megelégedve magaddal. Póbáld meg értékelni magadat. Ha úgy állsz hozzá, hogy ez se megy, az se, barátaim se lesznek akkor nem is lesznek...Keresd meg mit szeretsz magadban, akár írd össze, hogy mik a jó tulajdonságaid és min szeretnél változtatni, hogy magadnak jobb ember legyél, NE pedig azt figyeld, hogy mások mit gondolnak rólad, lehet rosszul látod és minden rosszat magadraveszel. Utána gondolkodj el rajta, hogy milyen környezetben tudnád elképzelni magadat a jövőben, milyen irány érdekel, milyen tantárgyakat szeretsz. Lehet érdemes lenne egy évet várnod, ha ennyire tanácstalan vagy, mint beleugorni valami olyanba ami nem tetszik. Viszont ha összeszeded magad még ebben a pár napban is rájöhetsz a jelentkezési határidőig.
2021. febr. 7. 19:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 A kérdező kommentje:

Az a baj, hogy hiába tudom elméletben, hogy egy kedves, értékes, értelmes gondolatokkal rendelkező, gondoskodó természetű egyén vagyok, mindig kételkedem magamban és sose érzem magam elég jónak.

Tudom, hogy földrajzból és angolból jó vagyok (majdnem mindig 5-ös, gyakran színjeles) voltam ezekből a tárgyakból, szeretem is őket. Ugyanakkor úgy érzem, sose vagyok elég jó. Hiába érem el az egyik legjobb érdemenyeket, hiába válaszolok nagyrészt jól, minden hiba után önhibáztatni kezdek és úgy érzem, nem megy. Bármit teszek, és hiszem, hogy jó vagyok, hiába mondják 100-an, hogy menni fog, 1 ellenvélemény és az egész önbizalmam ahogy van, kétellyé válik.

Alapvetően tanár szerettem volna lenni, mert szeretem a gyerekeket, szeretek magyarázni, a tudásom jóra használni, de félek, hogy megérzik a labilis önbizalmam és megtalálják a gyengepontjaimat. Más munkát mind kilőttem, mert az irodai ücsörgést unom, a geológussággal járó ásatásoktól rosszul vagyok, a geográfiához meg hülye vagyok matekból. Fordító/tolmács egész szívesen lennék még talán, de csak 1 idegen nyelven tudok normálisan. Meg a csillagászat is nagyon erdekel, de annyira rossz voltam fizikából, hogy anno, míg volt, ha 3-ast kaptam, szó szerint ugrálva mentem a dogámért, majd a helyemre.

Barátaim középiskolában voltak (igaz, nem sokan), de azért, mert általános iskolában mindenki elhagyott. Itt attól félek, hogy mind máshová megyünk (más városba) és ők nem lesznek, kezdhetem megint elölről és mi lesz, ha csak én leszek egyedül, de mindenkinek lesz valaki, akit már ismer, ezért nem fognak befogadni.

Egyébként stewardess szerettem volna lenni, megfelelőek a súly és magasság követelményeknek, tudok úszni, nincsenek tetkóim meg piercingem, extrém hajam és mindenki itthon bátorított, de így, hogy nem repked szinte senki, nem igazán lenne szükség pont rám, aki jelenleg még semmit nem tud erről a munkáról.

2021. febr. 7. 20:18
 4/7 A kérdező kommentje:
*hupsz, na szóval azért tudtam barátokat szerezni, mert mindenki elhagyott és úgy éreztem, ez tiszta lap és tehetek jobb benyomást. Viszont itt már felnőttek közé megyek és fogalmam sincs lesz-e olyan, akivel megtalálom majd a közös hangot, mert nagyon gyerekes vagyok és mindig mindent túlgonfolok, ami idegesítő tud lenni.
2021. febr. 7. 20:20
 5/7 anonim ***** válasza:
98%
Felnőttek közé mész.. Már te is az vagy. Nehéz ebben a korban elhinni, de azok a 18-20 évesek felnőttek, de ugyanolyan gyerekek még mint te. Mindenki tiszta lappal kezd ott is,nem mindenki barátokkal megy egyetemre én pl. úgy megyek idén, hogy nem fogok ismerni senkit. Naés? Mindenkiben ott lesz egy hatalmas izgalom, nem csak te szeretnél majd barátkozni és nem egyedül tartasz ettől a nagy változástól. Én is maximalista vagyok és nem minden esetben hiszem el magamról, hogy én ebben-abban tényeg jó vagyok. Annyi a különbség, hogy én megpróbálom.(Ezt remélem nem veszed "nagyképűségnek" tőlem, csupán próbálok rávilágítani a problémádra) Ha sokan mondják, hogy okos vagy csak nem hazudnak. De ez rajtad áll, hogy kihasználod a tudásod vagy pedig beijedsz. Szerintem a tanári pálya egy tök jó választás, ha ezt szeretnéd, ne add fel. Nem egy szerény tanárom volt, ennek ellenére nagyon jó tanárok voltak és hidd el mire oda jutsz, hogy tanítanod kell már fogsz tudni fegyelmezni is, addigra már kb. 5 évvel idősebb leszel. Lehet most még gyerekesnek érzed magad és félősnek, ami ebben a korban még normális, de bánni fogod, ha meg sem próbálod.
2021. febr. 7. 20:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 A kérdező kommentje:

Köszönöm szépen!

Még egy kérdés... ugye nem fogok éhen halni ezzel a fizetéssel? Mondjuk úgy tervezem, míg nincs senkim, addig, ha nem jön valami hatalmas lehetőség, ami miatt költöznöm kéne, addig 2-3 lakk lennék, így a keresett pénzem nagyrészt megmaradna. Viszont 30-65-ig életben tudom magam tartani tanári fizuból?

2021. febr. 7. 20:53
 7/7 anonim ***** válasza:
100%
Nyilván nem a tanári pálya a legmegfizetőbb állás. Viszont szerintem meg tudsz vele élni és mint látod, pandémiahelyzetben is fontos, szegény stewardesseknek most alig van munkájuk. Valamint a nyelvtanárok igen keresettek. Munka mellett vállalhatsz különórákat is, ami szintén egy kis plusz pénz. Valamint akár az egyetemen is elhelyezkedhetsz tanárként, de ez már a jövő zenéje.
2021. febr. 7. 21:59
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!