Már most rettegek az egyetemtől és a kolitól. Más is van így ezzel?
Még nem tudom, hogy bejutok-e, csak nagyon reménykedek, mert jók lettek az eredményeim, 430 pontom van. Tavaly érettségiztem, de nem tudtam pontosan mit akarok, így nem jelentkeztem egyetemre. Most azonban beadtam 3 helyre.
A probléma ott kezdődik, hogy bármennyire is szeretnék továbbtanulni, rettegek az ezzel járó dolgoktól. Egy kisvárosi, visszahúzódó lány vagyok. Sosem voltam távol a családomtól, és bármennyire is ciki, nem tudom, miként bírom majd nélkülük. Félek a kolesztól is (ha bejutok), mert roppant visszahúzódó vagyok és sosem tudtam barátságokat kialakítani. Most is csak 2 barátnőm van és ennyi. Valamint attól is félek, hogy nem lesz a közelemben sem családtag, sem ismerős és nem fogok tudni kellően felnőni.
Arról meg már szót sem említek, hogy a saját képességeimben is kételkedek. Noha világ életemben 4-5 tanuló voltam, szorgalmas és szerintem nem is buta, fene tudja, hogy miként fogok megbirkózni egy egyetemmel.
Sopronba, Pécsre és Bp-re adtam be a jelentkezésemet. Én zalai vagyok. Senkit sem ismerek ezeken a helyeken.
20/L
válasza: válasza:Szia!
Én is visszahúzódó vagyok, és alig voltak barátaim, a suliban ki is néztek kicsit, stb. Viszont most szinte az egyetemi koli miatt van kedvem felkelni minden nap, annyira jó! :D Tényleg mindenki kedves, segítünk egymásnak, könnyen tudom hasznosnak érezni magam és könnyen kapok hasznos segítséget. Ha elnézek az egyik tanulószobába, általában vannak ott, elmagyarázunk egymásnak dolgokat, vannak diákkörök, ahol ugyancsak barátságok szövődnek, festős kör, videós, meg tényleg minden, az azonos érdeklődés miatt megtaláltam a hozzám hasonló furcsább embereket. Vagy van, hogy csak dartsoznak valakik az alagsorban és simán beszállhatok melléjük. Ha megunom, simán elköszönünk és felmegyek aludni.
Nincsen ellenőrizgetés, rajtad áll, mikor fekszel, mikor kelsz, mit eszel, mikor raksz rendet... Nekem ez éppen segített felnőni, amikor hazamegyek, furcsa megint gyereknek érezni magamat.
Ha nagyon egyedül akarsz lenni, könnyen megoldható, senki nem rángat ki a szobádból, és a rémhírekkel ellentétben nálunk minden csendes is. Viszont úgy tényleg magányos érzés lehet koliban lakni. Első félévben amúgy a legtöbb ismerősöm így lakott bent, de aztán mindenki kinyílt. :)
Egyedül a háziállatok hiányoznak. De tényleg ennyi. Ha otthon vagyok, már hiányoznak a kolis barátaim.
Az egyetem meg egy szuper kihívás! :) Azért elég sokan elvégzik, szóval nem lehetetlen, csak adj bele mindent, éld a legaktívabb éveidet, hiszen most még a legfogékonyabb is az agyad, ez egy tökéletes idő arra, hogy a maximumot fejleszd ki magadból. Biztosan menni fog, leginkább az ember kitartásán múlik. Ha bármi reménytelennek tűnik, akkor se add fel. Egyébként milyen szakra tervezel menni?
válasza:Nekem nem voltak ilyen problémáim mert V. kerületi születésű belvárosi elit Úriember vagyok, szüleim vettek egy lakást számomra az egyetem kezdéshez Budán az I. kerületben de lényegében 15 percre lakok tőlük, nekem nem kellett koleszba menni mert nem vagyok egy falusi tahóparaszt hanem valodi Budapesti legenda és a várost sem kellett megszoknom mert a barátaimtól kezdve még a nagyanyámék is itt laknak.
Ennyi örülök hogy tudtam segíteni~
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!