Eltitkoltam előle a nyelvvizsgát. Baj?

Nem hiszem, hogy bármi köze lenne hozzá, hogy van nyelvvizsgád. Viszont a sok idióta tanárral nem nagyon lehet mit tenni, rájuk jön az ötperc, aztán onnantól utálnak. Kedves pedagógusaink, akik a magasabb fizetésért harcolnak.

(Viszont az tényleg nem túl jó dolog, hogy nyelvvizsga miatt hiányzol egy hetet. Azt senki nem veszi jó néven, és neked sem hasznos azt az időt bepótolni.)

Pontosan milyen incidens, milyen keresztbe tevés ért? Semmilyen, ahogy nézem, csak lecseszett érte. Semmi hátrányod nem származott belőle. A kiabálásokat, lecseszéseket pedig szokd meg, sok lesz még az életedben.

Ne is foglalkozz a tanárral, tojd le magasról, ne érdekeljen a véleménye. Te így láttad jól, ha ez segített hozzá esetleg a sikeres vizsgához, már megérte.

Szia!

Nagyon ismerős ez nekem...

Anno gimiben elsőben megcsináltam a középfokút, utána készültem felsőfokúra. Jeleztük a tanárnak (aki mellesleg az ofő is volt), hogyha lehet, akkor hagyjon német órán csinálni a saját kis feladataimat, mert úgyse köt le, amit tanít, mert már tudom (onnan kezdték el, hogy der, die, das...), és ha unatkozom úgyis zavarja, hogy nézek ki az ablakon, hogy nem hagyok másokat megszólalni, hogy rajzolgatok, szóval szépen értelmesen megkértük, hogy had dolgozzak önállóan. Ez működött két hétig. Onnantól elkezdett csesztetni. Na mondom, akkor osztályozó. Kérvényezéstől kezdve mindent önállóan kellett csinálnom, semmiben nem volt hajlandó segíteni. (Egy 15 éves gyereknek kétlem, hogy minden áldott nap kérvényt írni az igazgatónak, de megoldottam.) Ez volt tavasszal, és jeleztem, hogy ősszel mennék érettségizni. Ehhez kellett egy csomó papír, bizonyítvány amit persze nagy nehezen tudott csak nekem átadni. Utolsó pillanatban sikerült elintézni amúgy. Felkészítésben segítség persze zéró, önállóan oldottam meg ezt.(Volt már előrehozottas is egy fél év múlva, nekik nyalta a popsiját.) Sikeresen németből leérettségiztem egész jó eredménnyel. Mikor le kellett adni negyedikben az érettségis jelentkezést jeleztem, hogy lehet, hogy emelteznék németből. (Nem tudtam biztosan, hogy merre fogok továbbtanulni, így élt ez a lehetőség is.) Látnod kellett volna azt a megdöbbent arcot...

Iszonyatosan idegesített, hogy gyakorlatilag ahol tudott ott tett keresztbe nekem. Nem is voltam a kedvence. Mindössze annyit kértem, hogy hagyjon békén. Annyiban viszont köszönettel tartozok neki, hogy életre nevelt... (+ megtapasztaltam a "tipikus" magyar mentalitást, hogy mindenki ott tesz keresztbe a másiknak, ahol csak tud. Mellesleg szánalmasnak találom, hogy egy megkeseredett vénlány egy szerencsétlen diákon éli ki saját sikertelenségeit.)

Ennyi lenne az én sztorim. :) Végül nem a némettel mentem tovább, mérnökember leszek. (Ez egy másik történek, de szintén érdekesek voltak a reakciók a részéről.)

Annyit tudok mondani, hogy kitartás, és ne foglalkozz az ilyen tanárokkal. :)