Úgy érzem nem fogom bírni végigjárni az utolsó évet. Szerintetek hogy éljem túl? Hogyan lehetne megoldani, hogy ne kelljen végig ottmaradni?

Ahham, na figyelj. A célkitűzés úgy kezdődik, hogy elhatározod, valóra váltod az álmod.

"álmaim ugyan lennének, de azok olyan álmok, amik soha sem fognak valóra válni." - ezzel a hozzáállással, nem a rút és gonosz világ teszi lehetetlenné az életed, hanem saját magad.

2. lépés az álmodozás után: elhinni magadról, hogy meg is tudod valósítani!

"Szeretnék egy olyan állást, ahol nem mint beosztott, hanem mint főnök vagyok jelen." A főnök is beosztottként kezdni (hacsak nem valami milliárdos cégvezető apukád, aki beültet a székbe és passz).

"Hajlandó lennék küzdeni egy lányért" - ha ez tényleg így lenne, akkor ez a mondat így : küzdök egy lányért.

"Az igazat megvallva a tinédzser korból már kinőttem (21 éves vagyok)" - óó, nem, a tinédzser kor nem ott végződik, hogy az ember elfújja a 18 gyertyát. A fiatal felnőttkori problémáidat tini felfogással közelíted meg most még.

"van itt nem kevés kisebbségi komplexus is" - ez jó, hogy tudod magadról, kezdj vele valamit, ha zavar vagy fogadd el.

"Lehetséges, hogy egy életcélt kitűzve magam elé megkönnyíteném a helyzetemet, de még én magam sem tudom, hogy mit is akarok." - na, itt a lényeg, hogy nem tudod mit akarsz. S mindaddig nem is fogod tudni, amíg nem vagy hajlandó a mostaninál reálisabban látni a helyzetet. Álmok kellenek, de a hozzájuk vezető út nem az álmodozás. Igen, egy életcél jót tenne, pl. ha már főnök akarsz lenni, azt tudod már, hogy egy csirketelep vagy egy kutatólaboratórium főnöki székére vágysz?

A legkönnyebb dolog ilyen hozzáállással - hogy úgysem sikerülhet - a tettek elé akadályt gördíteni. Ez lustaság. Cselekvés nélkül nincs eredmény. Gondolkodj ezeken, remélem, segítettem.