Mik azok az öltözködési és viselkedési normák amiket elvártok egy tanártól? Milyen egy jó tanár? Mitől lesz jó, miért lehet azt mondani egy tanárra, hogy jó? Volt/van kedvenc tanárotok, ha igen miért lett a kedvenced, ő miért (volt) jó?

Szerintem a tanári pályára születni kell. Van tapasztalatom sok jó, viszont sok pályát tévesztett tanárral is. Egy jó tanárnak emberségesnek kell lennie, és az sem árt ha van egy kis humorérzéke és nem vesz mindent véresen komolyan, és jó hangulatban telnek a tanórák. De ezek mellett természetesen rendesen fel is készíti a diákokat az érettségire.

Engem sajnos sok olyan tanár tanít, aki már idősebb, és szerintem már nagyon unhatják a banánt. Semmi érzékük a gyerekekhez. Bejönnek órát tartani úgy, hogy ledarálják az anyagot, közben meg mindenki ásítozik az órán. (A tanárt még az sem érdekli, a lényeg, hogy ő megtartsa az óráját.)

Az öltözködés teljesen lényegtelen.Volt tetovált,rocker tanárom,mégis jól leadta az anyagot.

Persze ez tantárgytól is függ,de ne könyvből taníts. Volt olyan tanárom,aki csak lediktálta a könyvből a definíciókat és azt kellett szóról-szóra visszamondanunk.Én ezt nem minősítem tanításnak;erre én is képes vagyok otthon. Nyugodtan mondj saját elemzést is (ez főleg a magyarra igaz),még akkor is,ha érettségin nem biztos,hogy fel tudják használni.

Ha van lehetőség rá,akkor biztosíts lehetőséget vitára az anyag kapcsán (akár veled,akár a diákok egymással);én kifejezetten szeretem ezeket,de nagyon sok helyen hiányoznak.

Az egyes hozzászólót viszont egy helyen megkérdőjelezném: ne csak az érettségire készítsd fel a diákokat. Mesélj érdekes dolgokat vagy órák után (akit érdekel) beszélgessetek. Egy-egy ilyenből többet tanultam szerintem,mint rengeteg órából. (Nálunk nemcsak tegezni lehetett a tanárok kb. 90%-át,de szívesen is beszélgettek velünk.)

Ehhez tényleg kell valami belső adottsag is.

A volt sulinkban van pl egy kiváló biosztanár. Nagyon rendes,sose emelte fel a hangjat,vicces mégse volt nála soha semmi fegyelmi probléma a tanulókkal. Más tanár meg ordibalassal,büntetéssel se tud rendet teremteni.

Öltözködésből mindenképpen a jó ízlés határain kell maradni. Ha valami nem stimmelt a tanáron, azt mindig kiszúrtuk és utána lehetetlen volt figyelni. Pl. nőknél, ha lecsúszott a melltartópánt, legszívesebben mindig felkeltem volna megigazítani neki. Volt olyan tanárnőm, aki eléggé molett volt, de rendszeresen járt pántos felsőben. A bökkenő az volt, hogy buksi mindig befigyelt. Szóval erre szerintem figyelni kell, mert a diák figyelemelterelésére bármi jó. (nem az öltözködéshez tartozik, egyik tanárunknál sose az órára figyeltünk, hanem számoltuk, hogy hányszor mondja a gyakorlatilag szót; 82 volt a rekord 45 perc alatt - ebből látszik, hogy bármi jó, csak ne keljen sokszor figyelni)

Hogy mitől lesz valaki jó tanár, az nagyon összetett. Most leginkább gimnáziumi élményeimről fogok mesélni. Nekem a kedvenc tanárnőm azért volt kedvencem, mert rettentően kedves volt, mindent meg lehetett vele beszélni, elnéző volt, nem terhelt túlságosan és amúgy jól tanított is. Viszont a legnagyobb hátránya a kedvessége volt, mert ha nem csináltál házit, vagy rossz lett a dolgozatod, semmi következménye nem volt.

A másik véglet, akit nagyon utáltam az a matek és fizika tanárom volt. A matekot azért, mert igazi vaskalapos tanár úr volt az illető és esküszöm, hogy mindig a pad alá volt bújva az osztály, hogy csak ne őt hívja ki a táblához, mert ha rontott, akkor volt ám nemulass. Ott aztán egy pisszenés sem volt. Jó tanár volt amúgy, kisujjában volt a matematika, de nem vette figyelembe, hogy nekünk kicsit több időráfordítás lett volna szükséges, így sokat féltünk, mert nem értettük. Aztán amikor egy hónappal érettségi előtt a 32-ből 25-nek egyes (!) lett a kisérettségije, akkor kaptuk életünk legnagyobb lecseszését, hogy mi milyen buták vagyunk (finoman fogalmazva). Volt emberi oldala is, az nagyon kedves volt, nagyon sajnáltuk, hogy az óráin nem ilyen.

A fizika tanárnő igazi hisztérika volt, dedósként kezelt minket, de elvárta, hogy viselkedjünk felnőttként. Az egyes dolgozatokra morgós fejes nyomdát rakott. Na ő minden tekintetben megtestesítette a rossz tanárt, ellenszenves volt, lenéző, és csak darálta az anyagot.

Azokat a tanárokat szerettem, akik képesek voltak fegyelmezni és a viselkedésükkel tiszteletet szerezni. Az anyagot érthetően mondták, követelményeik világosak voltak. Ha azt mondta, hogy minden órán felelés, azt be is tartotta. Nem úgy, hogy na majd dolgozat, na majd dolgozat, aztán elment két hónap és nincs dolgozat. Azoknál a tantárgyaknál, ami érdekelt ott nekem ennyi is elég volt. Lehessen a tanárral beszélni, legyen következetes, adja le jól az anyagot és készítsen fel az érettségire.

Persze vannak olyanok is, akiknek a tantárgya nem érdekli a diákot. Nekik szerintem nehezebb dolguk van. 2 olyan tanárom volt, aki úgymond a szart is érdekessé tette. Az egyik a középiskolai földrajztanárom, aki annyi szeretetet táplált a tárgya iránt, hogy 60 felett is élvezettel mesélt és egyszerűen jó volt látni ezt a lelkesedést és bár otthon nem tanultál, a szemléletes példái mindig segítettek.

A másik tanár egy egyetemi oktatóm, akit idestova egész eddigi tanulói pályafutásom legjobb tanárának tartok. Fiatal, így megvan benne a fiatalos lendület és kisujjában van a szakma, amit készül a hallgató elé tárni. Elég száraz a téma, legtöbbünket sosem érdekelte, de mindig képes volt eladni nekünk valami érdekes dologként. Világos, következetes szabályai vannak, tiszteli a hallgatót, cserébe ő is maximális tiszteletet kap. Rettentő humorérzékkel van megáldva és ez az, ami miatt úgy érzed, hogy igazán élvezetes a tanulás.

Ennyi jutott hirtelen eszembe, remélem, kis segítséget tudtam nyújtani. Bocsánat a kisregényért.

A jó tanár az, aki következetes és preciz. Nagy szakmai tudása mellett az anyagot át tudja adni, a tanuló számára érthető formában. (Van, aki nem tudja átadni a tananyagot, habár megfelelő tudása van).

Tanórái logikus felépítésűek, felkészít a számonkérésekre, de ugyanakkor az arra építendő további tudás megszerzésének az alapját is képezi.

Tekintélyt képvisel, kellően szigorú és követel, de ugyanakkor emberséges marad a diákokhoz, kölcsönös tisztelet alakul ki.

Öltözködése legyen stílusára jellemző, de nem kirívó.

A jó tanárnak emellett célja kell legyen, az adott tárgy megszerettetése, fontosságának felismertetése a hallgatókkal.

A jó tanárhoz lehet fordulni bármikor kérdéssel, kéréssel.

1. kérdésre a válasz: Az öltözködésben a tanárnak figyelnie kell a többit, ( mármint tanárt ), nálunk volt olyan aki a 60-as évek ruháit hordta, őt úgy nevezte egyik barátom, hogy divatgyilkos. De voltak általánosban komoly tanáraim is, akik vagy öltönyben jártak, vagy legalább egy zakó. A jellem mindig kell. Volt olyan tanárom, akinél sosem volt rend, a gyerekek hangosan beszéltek, nem érdekelt senkit az anyag, és szó szerint 2 részre szakadt az osztály, de a lényeg az, hogy nem számít, hogyan tanulnak a gyerekek, hanem a tanítási mód, annyira elfajult már a versengés a stréber gyerekek között, hogy a tanár szóhoz sem jutott, hanem 2 gyerek elmondta az egész anyagot fejből, és ő csak itt-ott fűzött hozzá egy-egy mondatot. Szerintem a tanárnak nem szabad hagynia elhatalmasodni a gyereket az órán, mert akkor ő szorul ki belőle. Ami még a viselkedést illeti: A jó tanár a jó gyerekekre ( bocs a szóismétlésért) Nem emeli föl a hangját soha. A jegyekkel fegyelmez. pl.: Nincs kréta: A hetesnek szorgalom kettes! Még ha kitűnő, akkor is. Volt olyan eset ( nem túlzok) Amikor a házit senki sem csinálta meg , mindenkinek naplós egyes járt. Fontos hogy a tananyag mellett emberségre is tanítson. Amúgy nekem a matek a kedvenc tantárgyam.

2. kérdésre a válasz: Attól lesz jó, hogyha felnézel rá, vagy ha úgy érzed, hogy milyen gyorsan letelt az óra, mert nekem matekon nagyon gyorsan telik az idő, de amelyik tantárgyat nem szeretem, az nagyon hosszúnak bizonyul. A jó tanár sohasem darálja le az anyagot, maga meséli el, szereti a gyerekeket és szeret tanítani. Nem fegyelmez minden apróságért, vagy ahogyan Hofi Géza is mondta: Akinek nem inge, ne vegye magára, de akinek igen, az nagyon gyorsan öltözködjön fel. Tehát nem írat röpit, mert valakinek nincs házija, és aki nem hibás, az nem fél a következményből, hanem csak azt fegyelmezi aki ténylegesen hibás, vagy ad valamilyen büntetést, rossz jegy, szaktanári figyelmeztetés... Azért lehet azt mondani, hogy jó egy tanár, mert kedves, figyelmes, nekem volt olyan tanárom, de kár hogy nem tanít már itt, hogy amikor kaptam egy nagyon rossz jegyet, és látta, hogy rossz kedvem volt, akkor elmondta, hogy az nem a világ vége, és igaza is lett. De ha valaki a tanárt akarja ócsárolni, azt nagyon rosszul teszi, mert nem tudná nála jobban csinálni. Pl.: Nem szeretem, hogyha valaki a tehetségkutatóban résztvevőt szólja le, mert azt hiszi ő jobban csinálja. Vagy a focistát, mert nem lőtt gólt, ez nevetséges, azt hinni, hogy te jobban csinálnád. Nem szabad a tanítóidat, a keményen dolgozó pedagógusokat ” rossznak” beállítani. Minden tanár a maga módján jó tanár. Ha valaki, legyen szülő, gyerek azt mondja, hogy rosszul tanít az a bizonyos, az csak próbálja meg, hogy neki hogy menne.

Azt hiszem ennyi volt.