Mi motivál valakit arra, hogy tanárnak menjen?

Ezt én se értettem soha. Konkrétan nem egy tanártól hallottam már, hogy "gyerekek, sose menjetek tanárnak", ők maguk tanácsolnak el tőle. Pocsék a fizetés, és láthatólag idegileg bedarálja őket. Fegyelmezni kell, idejük semmire nem jut és semmi hála. Sosem értettem, hol éri meg ez nekik. Elhiszem, hogy van egy szépsége annak a gondolatnak, hogy valaki tanítani fog gyerekeket, akik majd felnéznek rá, és katedrát kap és ő döntheti el, milyen stílusban tanít, de a gyakorlatban nem látom, hogy ez túlságosan lelkesítené a tanárokat.

"Pedig pl a matek-fizika-kémia tanárok de még akár az infotanárok is elmehettek volna/elmehetnének olyan szakra amivel jobb munkájuk lehetne"

Erre mondják, hogy aki ért hozzá, az csinálja, aki nem, az tanítja :D Nekem volt gimiben egy nagyon jó matek+info tanárom, de ő rövidesen el is ment az ELTE-re tanítani, plusz mellette mással is foglalkozik. Nem hiszem, hogy aki ebben igazán jó, az tartósan megmaradna tanárnak. Vagy lehet, hogy tényleg csak szerelemből csinálja.

"Például mert ebben a munkakörben tudja magát elképzelni, ebben tud kiteljesedni, ehhez van tehetsége, kedve - ez semmi? Szereti a tudását átadni, szereti mások tevékenységét megszervezni, szereti a gyerekeket ... Ugyanúgy, mint ahogy másnak a színészkedéshez van tehetsége, a harmadiknak meg a szobrászkodáshoz. Nem lehet kizárólag az anyagiakban gondolkozni!"

Nem semmi, de ezek akkor sem számítanak, ha éhenhal. Elhiszem, hogy ezek jól hangzanak, meg jó érzés elképzelni a tanítást, de aztán ha a nyakába kapja a rideg valóságot, és látja a többi tanáron, hogy 30 év múlva hogy fog kinézni meg bedarálják az idegeit az idióta gyerekek, akkor lehet, hogy hamar rá fog jönni, hogy nem olyan ez, mint amilyennek elképzelte. Én huszonéves vagyok, egyetemista, de már most van két ismerősöm, aki velem egykorú és általános iskolában tanít, vidéken. Valami felfoghatatlan, amiket mesélnek, hogy mit csinálnak ezek a 15 év alatti gyerekek, és hogy milyen háttérrel jönnek. És mindez NEM Borsodban, hanem Nyugat-Magyarországon. De elég arra gondolnom, hogy mit műveltünk mi általános iskolában néhány tanárral, egy normális fővárosi kerületben. Ha én reálos végzettségű lennék, akkor biztos nem tanárnak mennék, hanem bárhova máshova, ahol jó fizetésért lehet dolgozni. Persze ha valaki magyar szakot végzett, az más, de akkor is inkább megtanulnék hozzá két nyelvet és végeznék valami értelmes munkát. A közoktatást messze elkerülném. Az egyetemen talán már több értelme van előadni, bár valószínűleg oda se a pénz miatt megy valaki.