Mi a véleményetek az egyetemek bezárásáról, szétdarabolásáról? Hol érné meg tanulni?

Ez kivételesen jó dolog a sok rossz között. Szerintem nem kell annyi egyetem, amennyi ma működik. Nálunk az elsős évfolyam háromnegyede kibukott menet közben, többségük nem is igazán akart ott tanulni, legalábbis folyton szidták a tanárokat, a tananyagot, az egész szakot, mindent, és tanulás helyett állandóan csak a buli meg az ivás volt a téma. Ha nem élvezi, amit tanul, menjen, csináljon mást helyette, minek ül ott? Egy csomóan esnek át kettessel minden kurzuson úgy, hogy le se tojják az egész szakot, ezeknek az embereknek szerintem fölösleges bent ülniük x éven át. Oké, hogy összekapar egy kettes diplomát, de ahhoz, hogy a megfelelő háttértudás is meglegyen, ott kéne lenni az órákon, figyelni és tanulni, aki meg csak lóg meg bulizik, annak ezek nincsenek meg, így hiába a diploma, nem fog tudni az adott szakmában érvényesülni. Inkább legyen kevesebb egyetem, kevesebb hallgatóval, de olyanokkal, akik tényleg azért mennek oda, hogy tanuljanak és jó eredménnyel diplomázzanak le.

Ott éri meg tanulni, ahol van olyan szak, ami érdekel téged.

Általában integrációpárti vagyok,

--ha az érintett egységek egy városon vagy megyén belül vannak és ezáltal nő a hallgatók tényleges kurzuskínálata,

--növekszik a kutatási együttműködések, sikeres pályázatok száma,

--eredményesebben tudnak doktori iskolákat akkreditáltatni, több külföldi oktatót, hallgatót vonzanak.

Meggyőződésem, hogy hosszabb távon a nagyobb integrált egyetemek lesznek versenyképesek, mégha most egyes kis intézmények önállóságra vágynak is (ezek mögött személyes hatalmi ambíciók vannak amik nem vezetnek jóra).

Ebből a szempontból az Állatorvosi kar tervezett kiválása a SZIE-ből nagyon rossz ötlet. Inkább az segített volna, ha kiköltözik Gödöllőre és ténylegesen integrálódik az ott erős állattenyésztési szakokkal, intézetekkel. Különösen, hogy a Gödöllői SZIE campusz területén belül van a Mezőgazdasági Biotechnológiai Központ is, ahol az állattenyésztési biotechnológia legjobb laborjai vannak.

Az egykaros egyetemekben nem hiszek. Egy Universitas-nak több kara kell, hogy legyen, mert az akadályozza meg a beltenyészetet és a szellemi beszűkülést.

Az állatorvosi szerencsésen integrálható lenne a Semmelweis Egyetemmel is, bár szerintem a SZIE-n lenne az igazi helye.

A volt kertészeti beintegrálása a SZIE-be szakmailag ugyanezen okokból nagyon szerencsés döntés, de ez is csak akkor lehet igazán hatékony, a volt kertészetis karok kiköltöznek Gödöllőre és érdemben beintegrálódnak az ottani képzésekbe, növelve a szakkínálatot, erősítve a doktori iskolákat.

A Nyugat-Magyarországi Egyetem átszervezése logikus döntésnek tűnik, amit az élet hozott így. Ott túl sok együttműködés amúgy sem volt a nagy távolságok miatt. Győr és Mosonmagyaróvár egyesítése viszont ésszerű.

A BCE Közgazdász Karait érdemes volna integrálni a Műszaki egyetemmel és az ELTE-vel, mert ott a Dunaparton egymás mellett van mindhárom, a hallgatók akár gyalog átsétálhatnak és nagyon sok a szakmai kapcsolatbeli lehetőség. A Jogi és Bölcsészkarok is közel vannak.

Ma Magyarországon a legjobb egyetemek majdnem mind a Közép-magyarországi régióban (Budapest és Pest megye) vannak, talán őket egyetlen nagy Integrációba lenne legjobb összevonni: ELTE, BME, Semmelweis, SZIE, BCE.

Vidéken a városi integrációk megtörténtek, ezekből jól jött ki: Debrecen, Szeged és Pécs.

A többi nagyrészt inkább főiskola, mégha egyetemnek nevezik is magukat.

Hát bizony ezzel egyetértek.

Nyilvánvaló, hogy az egyetemek szakmai színvonalának (az ott folyó tudományos kutatás, oktatás, tudományos szintézis) emelése egy olyan nemzetstratégiai cél és a társadalom alkalmazkodóképességének olyan kulcsa amire nagyon sok és növekvő arányú pénzt kellene fordítani elvonások helyett.

Persze az sem mindegy, hogy a mit és hogyan támogat az állam. A kulcs valóban a hatékonyság, vagyis, hogy az egységnyi pénz a legtöbb "hasznot", legjobb eredményt, legnagyobb minőséget hozza.

Szerintem ebben a következők jelentik a kulcsot:

1. Valóban tudáscentrumokat kell létrehozni és támogatni. Ma Magyarországon az ELTE, Semmelweis, BME, SZIE, BCE (közép-magyarországi tudáscentrum), valamint Debrecen, Szeged és Pécs azok a komoly egyetemek, potenciális tudáscentrumok, amiket érdemes kiemelten fejleszteni.

2. Ezeket a meglévő jó egyetemeket úgy lehetne (gyakorlatilag pénz nélkül) megerősíteni, hogy az MTA hozzájuk közel fekvő kutatóintézeteit és TKI-s kutatócsoportjait be kellene olvasztani (integrálni) az egyetemekbe. Így az egyetemek mozgásteret kapnának a személyzetgazdálkodásban, új kutatási projektek beindításában, az oktatás színvonalának javításában, szervezetátalakításban stb. A kutatás vissza kerülne oda ahová való és kölcsönösen megtermékenyítenék egymást.

3. Szintén nem pénzkérdés: Az egyetemeken (és egyáltalán a tudományos életben) be kellene vezetni az objektív teljesítményen alapuló értékelési és előmeneteli rendszert. A tudományos vezetői posztok ne urambátyám titkos szavazásokon és egyéb szubjektív értékeléseken múljanak és dőljenek el, hanem rögzített, kiszámítható, átlátható objektív algoritmusok alapján: a jelöltek nemzetközi tudományos publikációs mutatói, kidolgozott tankönyvei, elismert szabadalmai, végzett doktoranduszai és egyéb témavezetési sikerei-re adható pontszámok segítségével legyenek eldöntve.

4. A tudományos kutatási és intézményfejlesztési pénzek elosztásában a jelenlegi pályázatosdi-bizottságosdi urambátyám korrupció helyett, szintén az objektív nemzetközi teljesítménymutatóknak kellene átlátható módon érvényesülnie. Amelyik pályázó objektíven jobb, az kapjon nagyobb támogatást, mert abból lesz még jobb.

5. A tudományosan nem teljesítő oktatóktól és kutatóktól meg kellene válni, vagy munkaköri pozícióikból le kellene fokozni őket, hogy helyükbe új tehetséges posztdoktorokat és doktoranduszokat lehessen felvenni. Senki ne tölthessen be olyan posztot, amelynek aktuális kinevezési feltételeit nem teljesíti, akkor sem, ha korábban egyetemi tanárnak vagy docensnek, vagy adjunktusnak nevezték is ki.

6. A rissz-rossz vidéki főiskolákat, amelyek nem képesek szakterületükön doktori iskolát akkreditáltatni (vagyis nincs legalább 7 db olyan professzoruk, akik törzstagok lehetnek) át kell alakítani közösségi főiskolákká (felsőoktatási szakképzés és felnőttképzés profillal) és az elvonható forrásokat át kellene csoportosítani oda ahol az hasznosul.

7. Az egyetemeken nagy szak, szakirány, tantárgyblokk és ami még fontosabb a szakokon belül nagy kurzuskínálatot kell biztosítani, nagy arányban (döntő hányadban) választható tárgyakból, hogy a hallgatók azt vegyék fel ami legjobban érdekli őket és amelyik oktató leginkább hasznos órákat tart. Legyen jó értelemben verseny és a hallgató válasszon, mert így lesz eredményes és sikeres az egyetemi oktatás.

8. Sokkal nagyobb óraszámot kellene biztosítani a szakdolgozat és diplomamunka készítés, vagyis a témavezetővel, konzulenssel töltött egyéni elitképzés számára.

9. A tudományosan jól teljesítő oktatók heti óraterhelését 4-5 órában kellene maximalizálni, hogy amikor tanít az valóban minőségi legyen, felkészüljön rá és a saját kutatási eredményeit is oktathassa. A tudományosan gyenge teljesítményű oktatókat el kell bocsátani, le kell fokozni vagy tartsanak kizárólag gyakorlatokat, demonstrációkat viszont akkor azt nagy heti óraszámban, hogy tehermentesítsék a többieket.

10. Csökkenteni kellene az egy vezető oktatóra jutó hallgatók számát, mert érdemben foglalkozni nem lehet tömegekkel. Ez persze azt is jelenti, hogy növelni kell a magasan képzett, tudományosan jól teljesítő oktatók számát.

Az SZTE-n, ELTÉ-n éri meg tanulni ! De jogásznak ne menj, mert abból nagyon sok van és lehetetlen ma elhelyezkedni jogász diplomával !

Mérnöknek, informatikusnak, ápolónak, orvosnak éri meg tanulni.