Ti mit tennétek a helyemben?

Elég hosszú lessz...

Elsőtől negyedikig egy általános iskolába jártam. Volt egy időszak,amikor néha megrúgdostak,kinevettek,de később Kiderült,hogy ez csak azért volt mert egy olyan lánnyal barátkoztam,akit mindenki utált. Sosem maradtak ezek a csúfolások meg bennem,nem hagytak semmilyen maradandó nyomot.

Aztán negyedikben felvételiztem egy 8 osztályos gimnáziumba,és felvettek. Viszont,az utolsó évben,mikor még az általánosba jártam,volt egy lány,aki akkor jött a sulinkba.

A másik lány (igen,akit mindenki utált) úgy bánt velem,mint egy kutyával. Például egyszer összevesztünk valamin fogta az aznapi kajám,és a földhöz vágta. Ezután odamentem az új lányhoz,és legjobb barátnők lettünk vele,és mégegy lánnyal az osztályból. Miután az utált lánnyal nem barátkoztam,az egész osztály megszrretett,még akik régen bántottak,azok is békénhagytak és jóba lettünk.

Ezután viszont az utált lány egymás ellen fordított minket a legjobb barátaimmal,és az egész osztállyal,és ezután a többiek se beszélgettek velem mivel az utált lány folyamatosan mindenhova rángatott magával. Tudom,hogy hülyeség volt hagyni. Szerencsére az évzárón kibékültem mndenkivel :)

Viszont őt,az utált lányt,azóta se szeretik saját megállapításom szerint.

Csakis azért mentem el a katolikus suliba,mert képtelen lettem volna elmondani mndenkinek (érts család) hogy hááát inkább mégse mennék....

Ezért mentem el a másik helyre. Azt gondoltam,ott majd ott is lesznek barátaim...

De nem így volt. Az egész évfolyamom utál,két gyerek kivételével. Egy barátom sincs. Az előző suliba legalább 6 ember volt akivel jóba voltam...

Most két éve volt,hogy felvettek,és azóta sincs egy barátom se. Nem illek közéjük.

Teljesen más vagyok. Szeretek röhögni,rajzolni,fotózni,meg minden... Itt viszontvsenki nem csinál semmit,csak tanul...nem is ezel van a bajom,hiszen majdnem jeles lettem,egy hármason múlt...

Egyébként se szeretnék itt tanulni,mivel nem tanítanak olyan nyelvet,mint amit tanulni szeretnék stb...

Találkoztam a volt barátnőmmel. Igen,négy hónap volt,amíg igazán jóba voltunk,imádtam vele hülyülni,és most is imádok :)

El is megyek a volt sulimba mindig a rendezvényekre,és nagyon szeretnék velűk egy sulba,vagyis a volt sulimba járni.

Tudom,fura lehet,hogy erre 2 év után jöttem rá....de mostanáig is csak azért bírtam,mert mindenki azt mondta,hogy "majd jobb lesz" de nem az.

A tanraim utálnak (ez nem szokásos fröcsögés,tényleg így van...) az osztálytársaim utálnak...ott viszont...szeretnek. Legalábbis szerintem igen :

-naponta beszélek a volt osztálytársaimmal

-a volt barátnőmmel azóta többször találkoztunk.

Viszont hiába mondom a szüleimnek,hogy mehessek vissza nem akarnak engedni.

Mind,az egész család azt mondja hogy neked ott jó,jó lesz stb.

De nem az,hiába magyarázom...

Azért maradtam két évig,mert anyukám azt mndta,hogy ez egx kihívás...meg hogy maradjak nyolcadikig...de én nem bírom.

Egyszerűen álszent hittant tanítanak,ez az egyik bajom. Hiszekbistenben, viszont csak erőltetik rám a heti hittanórákat,amivel azt érik el,hogy egyre jobban utálok "hitezni".

Nincs ebben a suliban életem...

Abban volt.

Semmi izgalom...

Mielőtt hozzám vágja valaki hogy "csak szórakozni akarsz visszamenni" elmondom,hogy nem csak azt. Tanulni is szeretnék,de túl kemény Számomra ez a szint. Ott azért egy kicsit gyengébb a tanítás.

És nem,nem szórakozni szeretnék,hanem a barátaimmal lenni...

Most mindenki azt mondja hogy döntsék,maradok ebben a börtönben vagy visszamegyek...

Én vissza akarok menni,de senki nem segít ebben,nem támogat...

Ti visszamennétek,vagy maradnátok itt? Mi a véleményetek a tőrténetemről?

(bocsánat a helyesírásért,csak sietek....

És a lányt azért hívtam utált lánynak,hogy tudjátok,kiről van szó)