Minek jó a szövegközpontú verselemzés? Miért nem írhatjuk le, hogy a költő így meg így érzett, és ezért írta ezt?

Van egy ilyen nézet, hogy a szerzőtől el kell vonatkoztatni a művet, mert elmagyarázom: Ha olvasol egy könyvet, csak akkor mondhatod, hogy a szerző a lírai én, ha az egy önéletrajz (De még egy önéletrajzot sem mindig szabad teljesen komolyan venni, van, aki szereti magát fényezni, vagy kihagy részleteket, hogy jobb színben tűnjön fel, szóval nem hiteles).

Tehát pl Kosztolányi Esti Kornéljára nem mondhatod, hogy Kosztolányiról szól és azt sem mondhatod, hogy a lírai én Kosztolányi, hiába kezdődik úgy, hogy "Már túljártam életem felén, amikor egy szeles, tavaszi napon eszembe jutott Esti Kornél. Elhatároztam, hogy meglátogatom, s fölújítom vele régi barátságunkat." Lehet igaz, hogy maga Kosztolányi is éppen élete felén túl járt, vagy, hogy E/1-ben ír, ez akkor is csak egy felvett szerep.

Mondok egy példát. Flaubertet perbe fogták Bovaryné c. műve miatt, hogy milyen erkölcsgyalázó dolgokat ír. De az, hogy Flaubert mit ír le, nem azonos azzal, ami Flaubertnek meggyőződése és amit ő tenne egy ilyen helyzetben.

Te is írhatnál egy verset E/1-ben arról mondjuk, hogy a macska egy utálatos, önző állat. De ettől függetlenül lehet otthon 6 macskád és odáig lehetsz értük. Szóval a lírai én nem te lennél. A lírai énről csak annyit tudnánk meg, hogy utálja a macskákat, rólad meg azt, hogy írtál egy verset, amiben a lírai én egy macskagyűlölő.

Tanulság: lírai én nem egyenlő szerző - sem versben, sem regényben. Remélem, kicsit megvilágítottam a dolgot. :)

elismerem, ez egy kicsit hülye példa :D

De ha ismered mondjuk E.A.Poe A fekete macska c. novelláját, ott pont szó van arról, hogy a főszereplő kinyiffantja a macskáját (meg úgy emlékszem egy füst alatt az asszonyt is). Szóval persze nem kizárt, hogy Poenak macskagyilkos hajlamai voltak, de ez a történet szempontjából lényegtelen. Lehet, hogy a macska mást jelképez, lehet, hogy a főszereplőről akart ezzel elmondani valamit / elgondolkodtatni az olvasót (milyen ember csinál ilyesmit?), stb.

Úgy veszem észre, hogy mostanában "ez a divat" irodalmár körökben, hogy a szerzőtől szigorúan el kell vonatkoztatni a művet.

De lehet, hogy csak nem akar harminc életrajzot végigolvasni a tanárod. :D Vagy önálló gondoltokat vár, elvégre a csapból is Ady folyik, csak az nem szed össze 20 oldalt az életéről, aki nem akar.

Plusz itt egy anekdota, ha esetleg nem ismered:

[link]

Tanulság: nem tudjuk, ki minek hatására ír meg egy-egy verset, vagy hogy milyen gondolatai voltak közben. Amíg nem látunk egymás fejébe, ez mind csak találgatás.

A lírai én semmiképp sem azonosítható az alkotóval. Az irodalmi alkotás mindig fikció (még ha önéletrajz akkor is). Nem arról van szó, hogy ne lennének kisebb-nagyobb hasonlóságok a szerző és a mű alanya között, de azáltal, hogy valamit írásba foglal, már fikcióvá emeli azt.

Egy vers lehet személyesebb, vallomásosabb, vagy személytelenebb, tárgyiasabb. Van, hogy az alkotástól teljesen független tud maradni a költő egyénisége (jellemző ez például Weöres Sándor verseire).

Egy megfoghatóbb példa: az, hogy József Attila a Tiszta szívvel című versében leírja "akár embert is ölök", nem jelenti azt, hogy valóban megtenné (habár volt, hogy közel állt hozzá). A versben megfogalmazottak általában kapcsolódnak a vers alkotójának személyéhez, de a minden esetben "megformált világot" mutatnak be, még akkor is, amikor a valóságból merítkeznek.