Van itt még olyan akinek az egyetem nem egy sikertörténet? Nem az volt az "élete legszebb időszaka"?

Jelen

Nálam a szociális élettel kapcsolatban volt ez. Gimiben voltak barátaim sokan, szétszóródtunk, de nagyon reméltem, hogy majd itt is megtalálom a magam kis csoportját... Hát nem jött be. A szakkal rendben vagyok, csúsztam ugyan fél évet, de a saját figyelmetlenségemből, amúgy nagyon sok pozitív visszajelzésben és sikerben volt részem, olyan oktatóktól kaptam elismerő szavakat, vagy a munkáimhoz fűzött kommentárt, hogy sokszor itthon ugráltam örömömben. :) De a közösség... Volt egy gólyabál, egy gólyatábor, aztán ennyi. Megismertem pár kedves embert, de semmi életre szóló barátság, nem jönnek soha bulizni, nincs semmi. Sőt, nem is járnak be, mert inkább melóznak, én meg csak ülök órán és vagyok, mint egy nagy határ szar, egyedül...:/ Már szerencsére nincsenek óráim, csak a szakdolgozatom és az az egy tárgyam, ami miatt csúszok, de nem érzem magam jól itt és irigykedve hallgatom, ahogy a nagy egyetemre ment volt osztálytársaim milyen klassz programokat csinálnak együtt egyetemen belül is, meg mennyi közös projekt meg közös munka van, meg ilyesmi... :( Jó egyetem, de picike, össze-vissza vagyunk válogatva egy karon belül is 4 telephellyel... Nem akarok itt maradni mesterre.:(