Van igény manapság fotósokra? Két éves OKJ vagy 6 hónapos magán tanfolyam a jobb?

Keress valami életképes szakmát, millió van, a szakácstól kezdve a patkolókovácsig, nem hiszem, hogy nem találsz!

Ha a fotózás érdekel, akkor csináld hobbiból, megélni nem fogsz tudni belőle.

Igény az van fotókra és fotósokra, csak fizetőképes és fizetni hajlandó kereslet nem biztos, hogy akad. A fotók szörnyen leértékelődtek és a többség ingyen akarja képeket, mert ahhoz szoktatta őket a mobiltelefonos fotózás is, meg a közösségi oldalak is, hogy a fotó értéke: "légyszi küldd át!". Nem nagyon érdekli őket, hogy te mennyit költöttél tanulásra, felszerelésre, a képek elkészítésére és hogy ebből szeretnél megélni. A többségnek a legjobb és legkülönlegesebb képed is ugyanannyit ér, mint egy szelfi, amit bármikor megcsinál magának. Ingyen kell és értékeli, de még a neved se biztos, hogy hajlandó kiírni alá (pedig ez is kötelező volna mindenkinek), nemhogy fizessen is érte.

Van azért, akinek sikerül megélni belőle, de az egyre népesebb többségnek sosem sikerül és hosszabb-rövidebb próbálkozások és rengeteg kudarc után csalódottan más területre térnek át. Az utóbbiak egyre többen vannak és ők egyre jobban megnehezítik az előbbiek életét azzal, hogy olcsóbban, vagy akár ingyen is fotóznak, hátha így majd jobban fognak érvényesülni. Aztán egy idő után belekeserednek és feladják, de addigra jönnek helyettük újabb és újabb próbálkozók, akik ugyanígy járnak. Közben a hozzáértő, tehetséges, jól dolgozó profik közül is egyre többen hagyják el a pályát, mert nem bírják, vagy nem látják tovább értelmét a versengésnek. A fotózásban eltöltött évek, vagy akár évtizedek után inkább elkezdtek mást csinálni (van aki személyi edző lett, van aki kutyakaját árul, van aki ingatlanozik, stb), mert ott sokkal jobban keresnek és/vagy sokkal biztosabb, nyugodtabb életet élhetnek, mint fotósként, vagy csak egyszerűen jobban érzik magukat mint az egyre inkább versengésről és a túlélésért folytatott küzdelemről szóló fotózásban.

Ma már mindenki fényképez és mindenkinek van egy ismerőse, aki ingyen, vagy olcsón is megcsinálja azt a munkát, amit te pénzért szeretnél megcsinálni, hogy megélhess a fotózásból. Ő meg nem ebből akar megélni, úgyhogy neki nem kell kiszámolnia, hogy mennyiért érdemes csinálnia, nem kell érvelnie, hogy miért annyi az annyi. Elég egy jelképes árat bemondania és ha kell, abból is engedhet, mert számára nincs tétje a dolognak.

Ahhoz, hogy cégeknek és újságoknak fotózzon valaki, leginkább jó kapcsolatok kellenek a cégek és újságok döntéshozóinál, hogy vele akarjanak dolgozni és neki akarják adni a pénzt a munkáért, ne valaki másnak. Jobb esetben emögött a döntés mögött szakmai szempontok is állnak és nem csak a szimpatikusabbat, hanem a szakmailag is jobbat választják. Viszont egyre több cég és újság döntéshozói is inkább azokat a fotósokat választják, akik olcsón, vagy akár ingyen is hajlandók fotózni. Az ingyen fotózásból meg nem nagyon lehet megélni.

Ha nem cégeknek fotózol, hanem magán embereknek, akkor fokozottan szembesülsz vele, hogy mindenki mindent olcsón akar és még árérzékenyebb a többség. Persze vannak esküvő, portré, gyerek, modell, és egyéb fotósok is, akik meg tudnak élni a munkájukból. De ez legalább annyira kemény üzleti tudást, tárgyalási, értékesítési és marketing ismeretet igényel, ha nem többet, mint fotós tudást. A legtöbb fotós (pláne az igazán jók) meg általában nem azzal akarnak főleg foglalkozni, hogy felhajtják a munkát és meggyőzik a vevőket, hogy akarjanak fizetni a képekért, hanem a fényképezéssel. Ezért is hagy fel a fotózással egyre több jó fotós és ezért sztárolja magát egyre több fotózni nem feltétlenül tudó, de ügyesen nyomuló vetítőgép.

Ha rám hallgatsz, akkor csináld a fotózást hobbiként, amíg élvezed és hozd ki belőle a lehető legtöbbet, de ne megélhetésként akard csinálni, hanem azért csináld, mert szereted. Ha a továbbtanulást, továbbképzést tervezgeted, akkor pedig ne (csak) fotózni tanulj, hanem legyen mellette egy másik szakmád, amiből akkor is meg tudsz élni, ha a fotózásból mégsem sikerül. Legjobb, ha olyan alternatív szakmát keresel, ami önállóan is versenyképes, de a fotós karriered is segítheti, mint például közgáz, könyvelés, jog, stb. Mondanám még az informatikát is, de egy szinten túl a fotózást nem segíti annyira az informatika mélyebb ismerete, a fotózást még segítő alacsonyabb szinten meg megélni nem annyira lehet az informatikából és amúgy is tele van minden hobbiból fotózó informatikusokkal (is).

Ha érdekel a fotózás, akkor tanuld, csináld, fejleszd és főleg élvezd egy másik munka mellett, hobbiként. Ha a fotóid minősége miatt egyre több és több megkeresést kapsz, hogy add el a képeid, vállalj fotós megbízásokat, akkor pedig nagyon magabiztos és tudatos piaci szempontok alapján kérd meg az árát a munkádnak, mintha ebből élnél. Ugyanis csak így van valóban értelme, hogy ne árts a piacnak, amin megjelenik a munkád, hogy ne ellenségeket szerezz és, hogy később esélyed lehessen esetleg neked is erről a piacról megélni. Ha elég sok ilyen felkérésed érkezik és a reális piaci árakkal is igényt tartanak a munkádra, mert téged és/vagy a minőséget értékelik, nem csak azért választanak téged, mert olcsón csinálod, akkor egy idő után akár még arra is esélyed lehet, hogy csak a fotózásból megélj és egy idő után erre tedd fel az életed. Viszont ha ez csak rövid távon működik, vagy mégsem jön be, akkor fontos, hogy legyen egy másik szakmád és vele megélhetési lehetőséged, ami eltart akkor is, ha a fotózás mégsem fog. Megélhetésként ugyanis a fotózás nehéz kenyér és egyre nehezebbé válik megélni belőle.

Hatalmas az árverseny, a legtöbb fotós aláígérget egymásnak, hogy megkapja a munkákat. Viszont az árak már annyira lezuhantak, hogy gyakran már nem is igazán éri meg annyiért elvégezni. Sokszor kevesebbet kapnak érte, mint amennyibe kerül nekik megcsinálni. A fotózás az egyik leginkább technika igényes műfaj, amihez egy csomó pénzt el kell költened fotó felszerelésre, kellékekre, számítógépre, stb, amit mind a munkád bevételéből kéne kitermelned, mert a munkában sokkal jobban kopnak és elhasználódnak az eszközeid, mint hobbi közben, amiket javítani és cserélni kell. Arról nem is beszélve, hogy ugye nem csak az eszközeid amortizációját kell kitermelned a munkádból, hanem a megélhetésedet is. Szóval a munkád úgy kell(ene) beárazni, hogy a technikai költségek, rezsi és egyebek mellett még egy normális megélhetést biztosító fizetés is kijöjjön, amiből nem utolsó sorban el tudsz menni nyaralni, bulizni, félretenni is tudsz, meg rajtad és a kutyán/macskán kívül a családodat és a gyerekeidet is eltartja. Sok lelkes fiatal viszont ezekkel nem számol és boldogan elvállal szinte bármilyen fotós munkát jóval olcsóbban, mint akiknek csalájduk és hiteleik is vannak, mert azzal nem számolnak, hogy egy nap nekik is lesznek ilyen többletköltségeik, amiket a fotózásból már ők sem fognak tudni kitermelni, ha most hozzájárulnak, hogy leessen a fotósok bérszínvonala.

Ráadásul, ha fotózás a munkád, akkor jobb esetben nem csak, rosszabb esetben viszont egyáltalán nem azt fényképezel, amit te szeretnél és nem azért csinálod, mert tetszik valami, hanem azért és azt kell fényképezned, amiért fizetnek és úgy, ahogy a megrendelő elvárja tőled.

Jobb esetben persze azért pont téged kérnek fel, mert tetszik nekik, ahogy fényképezel, de azt a szintet nehéz elérni és egyre kevesebb megrendelő alkalmaz így fotóst, pláne kevés fizeti is meg rendesen a szaktudást. A többségnek csak valamilyen kép kell, amit mindegy, hogy ki készít el, csak minél olcsóbban meglegyen és ha a másik 20 képpel többet igér egy ezressel olcsóbban, akkor már le is cseréltek, mert a legtöbb megrendelőnek pont annyit érsz, hogy van egy jó géped, akkor biztos jó képeket tudsz csinálni - de simán biztosak benne, hogy ha nekik volna olyan jó gépük, akkor rád nem is lenne szükség.

Rengeteg a hobbi fotós és egyre többen szeretnének a hobbijukból megélni. Szinte mindenki fényképez és emiatt egyre kevésbé értékelik az emberek a fényképeket Egyre kevésbé tartják valódi szakértelemnek és munkának a fotózást, egyre kevésbé hajlandók fizetni is érte. Ha fotózásból akarsz megélni, akkor nagyon kemény versenyben kell helytállnod, ami nagyon nehéz lesz.

Sok hobbi/félprofi fotózik másodállásban. Van egy (legalább viszonylag) jól fizető állása valamilyen cégnél (vagy még a szülőkkel élnek és a család eltartja őket és a hobbijukat). Mivel ott keres annyit, hogy megengedheti magának a drága fotó felszerelést, utazgatást és még meg is él belőle, így nekik az is belefér, hogy mellette kevés pénzért, vagy akár ingyen fotóznak hobbiból, hiszen onnantól, hogy nem a fotózásból kell megélniük. Már szinte minden fotózással termelt bevétel talált pénz nekik, ami csak javít az anyagi helyzeten, még akkor is, ha totális anyagi csőd volna annyiért fotózniuk, ha csak fotózásból élnének meg.

A nagy gond, hogy velük nem lehet piaci alapon versenyezni, ha csak fotózásból élsz, hiszen neked csak fotózásból élve nincs mellette egy másik állásod, ami eltartja a veszteséget, amit a fotós munkával termelsz. A megrendelőket meg nem nagyon érdekli, hogy te főállásban vagy másodállásban fotózol és hogy miért annyi a munkadíjad, amennyi. Őt csak az érdekli, hogy minél olcsóbban megkapja, amit akar (esetleg még az is érdekli, hogy az jó minőség legyen, de ez sem mindig van így, viszont az ingyen/olcsón dolgozó hobbifotósok sem mindig annyival rosszabbak, hogy ez feltétlenül minőségkülönbséget jelentsen az árkülönbség mellé).

Ahhoz, hogy fotósként érvényesülni tudj a piacon messze nem elég csak a tehetség, jó képek és jó munkavégzés. Fotós mellett egy személyben kell üzletkötőnek, ügyfélszolgálatosnak, marketingesnek, szerződéskötőnek, ügyvédnek, tárgyalónak, cégvezetőnek, gazdasági szakértőnek és behajtónak lenned, hogy megtaláljanak az ügyfelek, meggyőzd őket, hogy veled akarjanak dolgozni, kialkudd tőlük a munkádért jogosan járó díjat, meggyőzd őket, hogy meg is akarják azt fizetni és elérd, hogy hiánytalanul meg is tegyék. Közben persze neked kell a munkát is elvégezni a lehető legjobb minőségben a lehető leggyorsabban és legjobb felszereléssel, amit neked kell beszerezni és fenntartani is. Megteheted (ha sikerül), hogy nem magán vállalkozásban csinálod, hanem elmész beosztottnak és akkor egy csomó feladat lekerül a válladról, nem neked kell egy személyben mindent kitalálni, megoldani és az egész céget irányítani, viszont akkor a bevételed sem lesz annyi, általában a beleszólásod is jóval kevesebb a döntésekbe és nagyon könnyen oda juthatsz, hogy csak egy droid vagy, aki mások (sokszor hülye) döntései, kénye-kedve szerint nyomja a gombot, sokszor csak éhbérérért, ami sem szakmailag, sem anyagilag nem elég kielégítő, viszont pont ez az ára annak, hogy ne neked kelljen mindent csinálni a vállalkozásban…

hogy a 2 éves képzés, vagy a 6 hónapos magán tanfolyam jobb, azt nem lehet megmondani. a tudásanyag évtizedek óta ott van egy rakás könyvben, meg a neten. ha mindent elolvasnál és megtanulnál, akkor ELVBEN akár minden tudásod is meg lehetne. annál még több is, amit bármelyik iskola képes megtanítani. a GYAKORLATBAN a többség nem is tanulja meg mindazt, ami elérhető és az iskolák azzal tudnak SOKKAL többet nyújtani a könyveknél és az önképzésnél, hogy (jobb esetben jó szakemberektől) személyreszabott visszajelzéseket kapsz, saját képességeidnek megfelelően újra is elmagyarázák, amit nem értesz meg elsőre, javítják a hibáidat, így az információk és a tudás nem csak valahogyan, hanem helyesen rögzülhet és jobban megtanulhatod, helyesebben alkalmazhatod. az elméletre is igaz ez, de különösen a gyakorlatnál, a saját képeidnél van ennek igazán nagy jelentősége, hogy a hibákat már az elején segítenek felismerni, kiküszöbölni és a megfelelő irányba terelik a további tanulásodat.

ezzel szemben az önképzésnél vagy jól értelmezed és jól rögzülnek az infók, vagy hiányosan, tévesen tanulod meg, rosszul alkalmazod és ha hibás dolgok rosszul állandósulnak, akkor annyira begyakorlod, hogy aztán már képtelenség lesz leszoktatnia bárkinek a hibáidról.

ami az iskolák nagy veszélye, hogy ugyanúgy, ahogy ma már fotózik boldog-boldogtalan, bárki tanítja is a fotózást és a sok nethuszár, akiknek megtanulni se ment rendesen az alapokat, már akár évek, vagy évtizedek óta taníthatja is ugyanazokat a hülyeségeket, amiket ő maga is rosszul csinál. te pedig megfelelő tudás nélkül legfeljebb mások vélt vagy valós véleményére hagyatkozva próbálhatod megítélni, hogy egy iskola tanára mennyire jó, vagy rossz. sőt a könyvekkel is ugyanez a helyzet, mert már jó ideje bárki bármit kiadhat és legfeljebb remélheted, hogy aki egy könyvet megír és kiad, az tényleg ért is hozzá.

„A legjobb megoldás az, ha az ember talál egy számára elviselhető állást, amiből meg tud élni, és a maradék idejét és energiáját a fotográfiának szenteli. Ilyen módon nem szükséges semmiféle kompromisszum. Ha valakinek nincs elég pénze, akkor nehéz jó fotókat csinálni. Ha a fotográfiával kell pénzt keresni, akkor az embernek túl sok kompromisszumot kell vállalnia. Kommersz fotósoknak ki kell elégíteniük megrendelőiket, hiszen nekik dolgoznak. Csak az amatőr teheti azt, amihez kedve van. Ebben valódi boldogság rejlik. Mindenkinek csak azt ajánlhatom, hogy maradjon amatőr. Ez a legjobb verzió.”

André Kertész

Megyeszékhely. 150+ OKJ-s fotóst képeztek eddig. Akkreditált képzés nélkül kitörölheted, amúgy meg sajnos az OKJ fejpénz orientált, az nem érdek, hogy tudjál is bármit.

Ráadásul szétverik az OKJ-s képzéseket jövőre: [link]

Ezt is ajánlom olvasásra, felhívja a figyelmet egy csomó olyan problémára, amiről itt nem volt szó: [link]

Másodállás-téma: Szerinted ki képes kifizetni zsebből azt a 6-10 millát, ami a kollégák becsélése szerint az induláshoz szükséges? Ilyenkor van az, hogy befektetsz az alapokba, keresel egy nyugis melót, hogy ne halj éhen és amit mellette összefotózol, azt visszaforgatod eszközökbe. Aztán vagy tudsz tovább lépni vagy nem.

Összességében: ebben a világban eleve érdemes több lábon állni és folyamatosan fejlesztened magad. Fotózni jó, de érdemes mellé mást is kitanulni, hogy minimum B terved legyen.