Szerintetek passziváljak az egyetemen vagy folytassam (nyelvszakosként nem megy a nyelv)?

Már csak egy évem van vissza (szeptembertől, most fejeztem be a második évem) és biztos vagyok benne, hogy a minimum követelményeket tudom hozni a tárgyak tekintetében, sőt akár még jobb eredményeket is tudnék produkálni (eddig is bőven 4 felett volt az átlagom mindig). Abban viszont már nem vagyok biztos, hogy meg is tudom védeni majd a szakdogámat, vagy éppenséggel annyira gyatrán sikerülne, hogy az katasztrófa... Alapvetően nem vagyok benne biztos, hogy én ezen a szakon egyenes ágon tovább is szeretnék tanulni, de részben ez is inkább abból a problémából adódik, ami miatt maga a passzív félév kérdése is felmerült bennem.

A lényeg az, hogy nyelvszakos vagyok és nem beszélem a nyelvet. Van nyelvvizsgám, az egyetemen elsőre sikerült az alapvizsgám is, sikerülnek a tárgyaim is, és nem is a tényleges nyelvtudásomról van szó (érteni teljesen jól értem a nyelvet és írásban tudom is használni), hanem konkrétan a szóbeli kommunikáció nem megy. Én mindig a csendes, félénk, visszahúzódó típus voltam, de a nyelvtanulásnál ez még nagyobb hátrány volt. Jártam csomó nyelvtanfolyamra, az egyetemen is értelemszerűen minden órám idegen nyelven van, az összes beadandó és házi és olvasmány stb. minden idegen nyelven folyik, a szabad időmben is idegen nyelvű tartalmakat nézek/olvasok/hallgatok és ezekkel nincs is gondom. A szóbeli kommunikáció viszont nem megy, sokszor megszólalni sem tudok, nemhogy értelmesen előadást tartani, beszélgetni, vitázni stb. (ez meg is látszik a jegyeimen és a visszajelzéseket, szóval ahol ez is szempont ott tuti kapok erre valami negatív megjegyzést, vagy le is vonják a pontot/jegyet). Az egyetemen nem is nagyon van alkalmam gyakorolni szóban a nyelvet, mármint szóbeli vizsgám összesen egy volt (az alapvizsga) és beszélgetős szemináriumom is viszonylag kevés van. Viszont már sokszor azt érzem, hogy az elvárások miatt sem merek megszólalni, mert kb. mindenért lecsesznek vagy kioktatnak minket, így ezeken az alkalmakon is inkább csendben maradok. A külföldi szaktársaimmal is inkább emiatt nem szoktam beszélgetni, egyszerűen félek tőle, mert tényleg nagyon sok negatív megjegyzést kaptam. Az egyetemen kívül, a hétköznapok során pedig abszolút semmi szóbeli gyakorlási lehetőségem nincsen, már 9. óta tanulom a nyelvet és egyetlen egyszer sem használtam. Pedig szerintem talán ez segíthetne a legtöbbet, ha spontán tudnám használni a nyelvet és nem érezném azt, hogy most bárminek is meg kell felelnem vagy teljesíteni kell, különben ez és ez lesz.... Emiatt merült fel bennem, hogy ha kihagynék egy évet és elmennék külföldre önkéntesnek, akkor az talán egy olyan pozitív élmény és tapasztalat lenne, ami ebben is segítene. Nem ragaszkodnék sem a külföldhöz, sem az önkéntességhez, sem az egy évhez, viszont más hasonló lehetőséget (spontán, szabad, idegen nyelv) nem nagyon találtam (de ha van ötletetek, akkor nagyon szívesen fogadom!). Viszont ehhez ugye, passziválnom kellene a következő féléve(i)m, amivel pedig csúsznék a tanulmányaimmal és ezt sem feltétlenül szeretném már húzni, halasztani, mert végezhetnék akár időben is és nem feltétlenül éri meg ezzel ennyit szórakozni.