Vannak itt olyanok akik Waldorf gimibe járnak/jártak? Milyen az az iskola? Szeretitek?

Érdekes és meglepő tapasztalatot írsz, első! Én eddig még ennek csak az ellentétét hallottam volt waldorfos gimisektől, szóval nagyon megleptél, de valószínűleg kinek a pap, kinek a papné, örülök, hogy neked végül a közoktatás bejött. Biztos vagyok abban is amúgy, hogy minden az adott konkrét pedagógustól függ főleg, nem annyira az igazgatótól és a Waldorf vagy állami vagy más reform rendszertől, és mindegyikben vannak jobb és még jobb tanárok, hogy szépen fogalmazzak, de nem is a jóság a lényeg, hanem az, hogy mi illik az adott gyermek személyiségéhez. Tehát örülök, hogy neked, első válaszoló bejött az állami, de én vagy öt pont a tieddel ellentétes véleményt hallottam pont a másik irányból.

Az meg, szerintem, hogy a Waldorf rendszerében nem a lexikális tudás számít lealázható a közoktatásban nevelkedettek részéről, ám mivel én magam is közoktatásba jártam végig, és onnan is ráadásul még nevesebb intézményekbe is, olyan szadista és kegyetlen pedagógusok karmai alá kerültem, hogy egyesek bizonyos mondatai egy életre belém égtek és az igazat megvallva ha nekem lenne most egy iskolás gyerekem és én állnék a fenti kérdés előtt, szerintem nem is gondolkoznék azon, hogy mit tartok fontosabbnak: a tárgyi tudást - pláne immáron a XXI. században, amikor mindenki markában ott van a mobiltelefon - vagy az önbizalom növelését, amelyet nekem nullára darált le a 12 év közoktatás, akkor én azt mondom, hogy inkább legyen az én gyerekem önbizalommal teli művészlélek, aki nem tudja, hogy mikor voltak a világháborúk, mint olyan lelki roncs, mint ahogy én végeztem el a középiskolát. De ez persze az én választásom, ahogy mindenkinek más az értékrendje, és félreértés ne essék, szerintem hasznos a válaszod, de érdemes a másik oldalt is megnéznie a kérdezőnek szerintem.

A képességet ismeretek nélkül fejleszteni fából vaskarika.

Tudás anyag nélkül nincs műveltség, pl. a történelmi tudás, irodalmi tudás, művészettőrténeti tudás, a természettudományi konkrét ismeretek elsajátítása nélkül nincs műveltség, kreativitás, az élethez szükséges gondolkodás fejlesztés.

A Waldorf egy lufi, én bárkivel beszéltem, akit ott neveltek, a súlyos műveltségbeli hiányosságait nagyon nehezen pótolta.

Mindenki válaszát hasznosnak jelöltem, mert mindenki véleménye értékes szerintem, én mégis azzal értek egyet, hogy a XXI. században szinte már semmilyen lexikális tudást nem szabadna tanítani és így az alapműveltséget sem kéne túlértékelni, pláne nem az egészséges önbizalom és a művészi kifejezőkészség fejlesztése számára.

Én pl. óvónőként végeztem az ELTE főiskoláján még anno, amikor így hívták, de már 2004 után, ahol természetismeret tantárgyból növény- és állathatározó kislexikont kellett volna bemagolnia az egész 120 fős évfolyamnak arra az esetre, ha egy gyerek rákérdez egy fára vagy levélre, hogy mi ez - akkor vajon a rendszertani besorolása érdekli az óvodást? Nem, akkor minek ilyen fölösleges dolgokat, pláne kézikönyvet, aminek azért ez a neve, hogy levegyük a polcról, ha kell, nem azért, hogy bes*ggeljük. Abban az időben már mindenkinek volt stabil nete legalább otthon és fényképezős telefonja. Persze ez szélsőséges példa, de szerintem tipikus példája az "alapműveltség" szót szerető emberek hülyeségeire. Nem is voltam hajlandó megtanulni, lázadtam minden porcikámmal, ami órán rám ragadt szóban, azt megtanultam, végtelen pótvizsgák után mégis elvégeztem, már jó sok éve, de ez a mai napig is dühít és kiváló példája a lexikális tudást istenítők hülyeségének.

Egyszer olvastam azt vhol, hogy az iskoláknak a kritikus gondolkodást kéne megtanítania a gyerekeknek, nem könyvtárból vagy netről is összeszedhető tudást és szerintem is, a gyermek lelki egészségére vigyázva. Persze az, hogy ez a mai pedagógustüntetéses/megfélemlített pedagógusok világában ez milyen intézményben esélyes inkább, az kérdés.