Óbudai Mérnökinfó mitől gyakorlatorientált?

Nekem abban nyilvánult meg a gyakorlatorientáltság, hogy jobban rámentek a praktikus alapokra, minthogy mindenből annyi mindent kelljen benyalni a kettesért, hogy elvesszen a keresési előzményeknek való anyag között a gyakorlat.

A működést értettük meg inkább, persze volt elmélet is valamennyi, de inkább az volt a téma, hogy hogyan kell valamit helyesen csinálni, implementálni, egy problémát megoldani, mintsem mindenféle fogalmakat, tételeket, bizonyításokat, szóról-szóra dolgokat kellett volna tudni.

Ami miatt úgy gondolom, hogy sokat adhat (bár én nem használom a nyelvet), hogy programozni is 3 féléven át ugyanabban a nyelvben tanulunk. Nem pattogunk, nem kapunk bele mindenbe, hanem legalább egy dologban kigyúrják a diákokat, ami alapján már könnyű mást is megtanulni.

Amiben nálam megnyilvánult, hogy nagyobb hasznom van a képzésből, mint az előző képzésemből (szándékosan nem írok egyetemet, nem akarok mást lehúzni és csak részben fed át a két szak tudásanyaga is, mert más terület), hogy itt nem mentél át gyakorlás nélkül egy progos vizsgán sem. Meg anélkül sem, hogy értenéd. Több volt a projekt, ezt várták el, nem azt, hogy fejből tudj dolgokat és teljesen életszerűtlen formában add vissza papíron. Szakirányon eléggé szabad kezet adnak már abban, hogy mivel foglalkozunk, általában a gyakorlat és a labor ténylegesen gyakorlati dolog, nem táblán körmölnek, te meg próbálod egyenesen tartani a fejed ébren alvás közben. Ezt nagyon utáltam a másik képzésen. Semmi értelme nem volt, szánalmasnak éreztem, hogy nincs semmi önállóságunk és időt és energiát vesztegetek olyan dolgokra, amit azonnal elfelejtek amint visszaadtam. Az itt felszedett ujjgyakorlat viszont megmaradt.

A jelenlegi munkahelyemre úgy vettek fel, hogy a szakirányomon készített projektet mutattam meg, mint egyik referencia. A fickó, aki interjúztatott, konkrétan felderült, hogy de jó, up to date dolgokat tudok és ők is ezt használják, tökre örült, hogy sallangok nélkül a lényeget értem. Ugyanez az SQL-el is és aki C#-ban dolgozik, az is hasonlókat mesél.

Szerintem viszonylag sok olyan egyetem van idehaza, ami nem azért nehéz, mert jobban kiképez arra, hogy életképes legyél a szakmában (Amerikában így van), hanem mert szar. Nem tudom máshogy mondani.

Kicsit úgy fogalmaznám meg, hogy ez olyan, mintha tegyük fel, szakácsnak tanulnál 3 év alatt. És ebbe a 3 évbe belezsúfolnák az adott étel teljes történelmi hátterét, az összetevők tápanyag és adalékanyagtartalmának elemzését, lenne benne egy kis fizika is, ha már főzünk ugye tudjuk már, hogy mi történik hevítés hatására és persze lenne benne egy kis gyakorlati főzés is, amire nem tudsz kellő figyelmet fordítani a többi mellett, mert azokat is tudnod kell ahhoz, hogy szakács legyél... Ahelyett, hogy megtanítanának tisztességesen főzni, közben elmagyaráznák, hogy az adott ételnél minek mi a szerepe, melyik íz hogyan harmonizál és hogyan érdemes jól csinálni, plusz megtanítanák mellé, hogy hol találod a kiegészítő infókat, ha szükséged lenne rá. És igen, lehet vitatkozni arról, hogy ki ért jobban az ételhez, de rövid távon az számít, hogy van-e sikerélményed, alkalmazható tudásod, látod-e értelmét és gyümölcsét a munkádnak vagy csak baszakszol az elmélettel, miközben szíved szerint próbálkoznál, gyakorolnál, de egyszerűen nincs rá időd, aztán a következő félévre elfelejtődik az a tárgy is.

Lehet, hogy csak az előző képzésem volt kritikán aluli, de én felüdülésnek éreztem, hogy olyanok tanítanak, akik mellette dolgozni járnak és olyan munkát végeznek, amit a diákok is fognak, ennek megfelelően feldolgozva az anyagot. És tök jó, ha egy tanár az egyetem kutatója és fsztudja mit tesz le a tanítás mellett az asztalra, amitől az egyetem előrébb kerül a rangsorban, de ebből a diákok az oktatás során nem profitálnak... Meg abból sem, ha 20 éve volt az iparban utoljára és azóta ugyanazon a tananyagon nyammog. Ez a matekos tárgyaknál talán működik, programozásnál, architektúráknál egyszerűen nem. Elveszik a lényeg és a diákoknak kell megtalálni... Ez sosem tetszett.

Ja és nem az a jó kifejezés, hogy egy gyakorlatorientált képzés többet ad, mert nem, a lényegi dolgokat nem padban tanuljuk, hanem otthon. Az a jó kifejezés inkább, hogy kevesebbet vesz el. Az idődből, a motivációdból, az energiádból. Nyilván ha beleszarsz, akkor ez kiaknázatlan potenciál, de ha arra használod a megmaradt időt, hogy fölösleges körök helyett értelmes dolgokba fektess, akkor összességében több lehetőséged van úgymond felnőtt szakemberként távozni.

De! Ízlések és pofonok.

A “gyakorlatorientált képzés” a magyar nyelvben a könnyű, esetleg silány, felületes, gyenge képzés szinonimája. Ezek elméleti tudományok, minél elméletibb a képzés, annál jobb szakember leszel.

Persze pont a mérnökinformatikában ez azt jelenti, hogy mivel gyengébb a képzés, könnyebben elvégezhető (magyarul “gyakorlatiasabb”), ezért nem szivatnak annyira és több időd marad otthon megtanulni programozni, saját projekteket csinálni, vagy mellette dolgozni. Most arról nem beszélve, hogy (igen viccesen) az Óbudainak jobb a nemzetközi besorolás, mint a BME-nek!! Egy vicc az egész.

Óbudai: 1001. helyezés

[link]

BME: 1201+ helyezés

[link]

Hát ez azért így iszonyat ciki.

"Ez azt jelenti, hogy az óbudain kb "okj" képzés zajlik? "

Van korábbi, nem szakirányú alapszakos végzettségem, nem érzem úgy, hogy kevésbé kellett volna megdolgoznom a két oe-s (alap+msc) diplomámért, mint azért. Informatika doktorira mentem, ezekkel vettek fel és nem lógok ki a sorból egyáltalán.

Ne nagyon éld bele magad ebbe az okj-s témába, mert ott leszel, ahol a kezdő évfolyam kétharmada az első év végére: sehol.