2.-os fiúnak, hogy kellene gyakorolnia a szép írást?

Ha szegény gyereknek állandóan kritizálják a külalalkját akkor persze, hogy semmi kedve nincsen írni.

Miért fontos az nektek, hogy "gyöngybetűkkel" írjon?

Az íráskép semmennyiben sem befolyásolja a tanulási esélyeket.

Te is írtad, hogy minden másban kiemelkedően jó. Szóval hagyjátok már szerencsétlen gyereket a szépírással. Rengeteg sikeres ember felnőtt és tökéleteseb megvan a "csúnya" írásával is.

"minden más tantárgy kiemelkedően jól megy neki"

Akkor hátra lehet dőlni, gondold el, aki gyönyörűen ír de minden másból kínlódik. Hagyjuk már, egy csúnyán író okos fiad van. Ennek csak örülni kell. Nem igazán láttam életemben férfi mérnököket, vezető beosztású embereket szépen írni.

Ugyanígy voltam anno. Rondán írok a mai napig, de őszintén szólva ez engem egy kicsit sem érdekelt soha. A tanáraim b.sztattak érte egy darabig, ehhez néha az osztálytársaim is csatlakoztak (ez mondjuk akkoriban annyira nem esett jól, de nem erőltettem, nem akartam változtatni), aztán idővel elmúlt. Ja, cserébe a kezdetektől én voltam a leggyorsabb író és később is az volt jellemző rám, hogy az én jegyzeteimben mindig minden megvan. Hatékony voltam (vagyok), teljeskörűen és precízen csinálom a dolgaimat. Fakezű vagyok, de ez semmi igazi hátrányt nem okozott eddig. Valahogy én lettem a "sikeres ember", nem azok, akiknek a legnagyobb teljesítményük az volt, hogy szépen írtak. :)

És igen, a rajz is mindig kínszenvedés volt nekem, különböző trükköket kellett bevetnem, például kölcsönkértem egy osztálytársam valamely vonalrajzát, az én lapom alá tettem egy percre és a megfelelő megvilágítás alatt gyorsan behúztam a vonalakat az ő munkája mentén (erre végül jobb jegyet is kaptam, mint ő). Vagy amikor a tanár fadarabokat hozott be, amit magunk elé téve le kellett rajzolni, azt is úgy oldottam meg, hogy direkt olyan méretűt választottam, ami belefért az A4-es rajzlapba, gyorsan körbehúztam körülötte a ceruzát, vonal-vonal, pötty-pötty, majd eljátszottam, hogy ezen tényleg komolyan dolgoztam. Úgy voltam vele, hogy engem ezekkel hagyjanak békén. Volt, hogy más rajzolt nekem és csak kiszíneztem, meg volt, hogy szerencsém volt és a tanár megdicsért, hogy milyen szépen figyelek az árnyékolásra, holott véletlenül csak úgy kopott a ceruzám hegye az egyenletes mozgatástól, semmi tudatosság nem volt benne. Jaj, de utáltam az egészet. Imádom a művészeti alkotásokat élvezni a mai napig, de előállítani? Soha.